Évközi 24. vasárnap A – Sir 27,30-28,7; Mt 18,21-35

Hányszor kell megbocsátanunk?

Múlt vasárnap Jézus arra tanított minket, hogy nem kell szó nélkül lenyelnünk a sértést. Nagyon meg tudja mérgezni egy közösség életét, ha a megsértett fél nem meri, vagy nem hajlandó megtenni az első lépéseket és szóvá tenni a sértést. Jézus szerint a szembesítést a sértett félnek kell kezdeményezni, akár több tanú jelenlétében is: „Ha vétkezik ellened testvéred, menj, és figyelmeztesd őt!” Ha bebizonyosodott, hogy valóban sérelem történt, akkor következhet a másik bocsánatkérése, továbbá a megsértett fél részéről a megbocsátás.

De hányszor kell megbocsátanunk?

Péter ésszerű mértéket terjeszt elő: hétszer? Ez nem kevés. De Jézus számára ez nem elegendő. A „hetvenszer hétszer” nem csak 490 alkalmat jelent, hanem azt, hogy mindig, számtalanszor, minden alkalommal meg kell bocsátanunk. Azért nem szabad számolni a megbocsátásainkat, mert nincs határa a megbocsátásnak. Isten a folytonos, a számban nem korlátozott megbocsátásra hív minket.

A megbocsátás lényege az adósság elengedése. De ezzel még nincs vége a sérelem gyógyításának. A gonosz szolga nem az előzőleg elkövetett, de a már megbocsátott bűne miatt kapott büntetést, hanem a megbocsátott vétek utáni hálátlansága, szívtelensége és kegyetlensége miatt. Isten megbocsátása nem pusztán egy bírósági, jogi cselekedet, amellyel felment a büntetés, vagyis az adósság megfizetése alól. Ő nemcsak megbocsátja a bűnt, hanem meg is akar szabadítani tőle. Az isteni megbocsátás túláradó szeretetének át kell alakítania a szívünket. Dávid király tényleg tapasztalta ezt, amikor így imádkozott: „Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51,12).

Egész életünk megbocsátott és megbocsátásra hívott lét. Mivel Istentől bocsánatot kaptunk, ezzel meghívott bennünket arra, hogy mi is hasonlóképpen bocsássunk meg egymásnak. És ehhez társulnia kell a kiengesztelődésnek is. A misét bemutató pap minden szentmisében erre szólít fel: „Engesztelődjetek ki szívből egymással!”

Paolai Szent Ferenc paptestvérünk írja levelében: „Úgy bocsássatok meg kölcsönösen egymásnak, hogy később a sérelmet soha fel ne rójátok! A sérelemre való visszaemlékezés ugyanis: jogtalanság, a harag továbbszövése, a bűn megőrzése, az igazságosság ellensége, rozsdás nyíl, a lélek mérge, az erények elvesztegetése, az elme férge, az ima megzavarása, az Istenhez intézett kérésetek erejének megsemmisítése, a szeretet elárulása, lélekbe szúrt mérges tövis, soha el nem alvó gonoszság, soha el nem fogyó bűn és mindennapi halál.”

A Szentlélek tegyen képessé minket arra, hogy mindig szívből, azaz szeretetből akarjunk – és tudjunk – egymásnak megbocsátani, és ezt követően kiengesztelődni egymással!