Szeptember 7.  Szent Márk, István, Menyhért kassai vértanúk  Bölcs 3,1-9; Mt 10,28-33

Amikor körülöttünk tombol és pusztít a vak gyűlölet, erős-e bennünk az Istenbe vetett hit, a bizakodó, szilárd reménység és a hűséges, áldozatos szeretet?

Ma arra emlékezünk, hogy amikor Bethlen Gábor és Rákóczi György hajdúi 1619. szeptember 5-én elfoglalták Kassát, a ma ünnepelt három papot arra akarták kényszeríteni, hogy szegődjenek a protestáns valláshoz. Mivel erre nem voltak hajlandóak, szeptember 7-én borzalmasan megkínozták és megcsonkították, majd egy szennygödörbe dobták őket, ahol Pongrácz István még húsz órát élt.

II. János Pál pápa 1995-ben avatta őket szentté.

Nehezen tudjuk elfogadni, hogy Isten szeretete megengedi Krisztus követőinek a kínzását. Még megdöbbentőbb, hogy az Atya az Ő szent Fiát sem kímélte meg a szenvedéstől. Jézus egyenesen a tanítványság második jelének nevezte az üldöztetést. Azt is megmondta, hogy lesznek olyan helyzetek, amikor az üldözők azt hiszik, hogy az üldözéssel kedvesek lesznek Isten előtt. Ez bekövetkezett a kassai vértanúk esetében is.

Jézus kétféle felszólítást adott: „Ne féljetek!” és „Bízzatok!” A félelem megbénítja az embert, a bizalom viszont reménységet és erőt ad.

Furcsa módon Jézus a félelemmel szemben először egy nagyobb félelmet állít szembe: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is és a testet is a pokolba taszíthatja.” Ez utóbbi nyilvánvalóan csak az Isten lehet. Ezzel Jézus azt akarja mondani, hogy jobban kell félni az Istentől, mint az emberektől.

Aztán következnek a biztatások:

Bízzunk a gondviselő Mennyei Atyában, akinek a legkisebb teremtményeire, köztük a verebekre is gondja van. Még inkább gondja van ránk, az ő gyermekeire!

Bízzunk Jézusnak az ígéretében: „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd Mennyei Atyám előtt.”

Azt se feledjük, amivel Jézus Márk evangéliumában biztatott (Mk 13,1), hogy ne féljünk, mert a Szentlélek meg fog segíteni minket. Nehéz helyzeteinkben Ő ad bölcsességet és erőt.

Csak az a kérdés, hogy akarunk-e Jézus igazi barátainak bizonyulni? Ha igen, akkor bíznunk kell abban, hogy az Atya megsegít minket, hogy Jézus igazi barátainak bizonyuljunk.

Kell-e annál nagyobb jutalom, mint hogy Jézus az ő igaz barátainak tartson minket majd a mennyben?

Az Atya gondviselésébe és hűséges szeretetébe vetett bizalom adjon nekünk erőt, hogy ne féljünk megvallani Jézust az emberek előtt!