Szeptember 3. Évközi 22. hét, csütörtök
Évközi 22. hét, csütörtök – Lk 5,1-11
Nyitottak vagyunk-e Isten akaratának elfogadására?
A mai evangélium tudatosítsa bennünk, hogy hozzánk is közel van Jézus!
Életünk egy-egy pillanatában váratlanul fölszólít valamire, talán épp
akkor, amikor nem sikerülnek a dolgaink.
Kéréssel tisztel meg, aztán
megmutatja hatalmát, gondoskodó szeretetét. Ha befogadjuk az ő szavát,
és lélekben leborulva Urunknak ismerjük el Őt, akkor hivatást ad nekünk
is. Megengedi, hogy részünk legyen a csodálatos halfogás örömében, és
egész életünkben mellettünk marad.
Lehet,
hogy sikertelenségeink kedvetlenné tesznek, bűnösségünk tudata is
szorongással tölt el minket, mint Pétert. A kudarcok még nem tesznek
minket alázatossá, legfeljebb megtörik gőgös önelégültségünket.
Alázatossá úgy válunk, hogy az Úr szava szerint cselekszünk, bármilyen
körülmények között.
A csodát az hozza meg, amikor a lehetetlenségen túllépve belekapaszkodunk Jézus szavába, rendelkezésébe, akaratába: Nem bírom, kevés vagyok, nincs erőm hozzá, de a te szavadra, Uram, újra megpróbálom.
Ne akarjuk előre megérteni és részletesen tudni, hogy mi az Isten
akarata! Legyen elég, hogy Jézus tudja a részleteket is.
Bízzunk abban,
hogy ha Péterhez hasonlóan meg tudjuk vallani bűnös voltunkat, és
hajlandóak vagyunk együttműködni Jézussal, akkor Ő segíteni fog
mindenben, hogy teljesíteni tudjuk Isten életünkre vonatkozó akaratát.
Kommentáld!