Szeptember 1. Évközi 22. hét, kedd
Évközi 22. hét kedd – Lk 4,31-37
Engedjük-e, hogy a Szentlélek vezessen bennünket?
Isten szeretetre és szabadságra teremtette az embert. Legalapvetőbb
emberi vágy a szeretet és a szabadság utáni vágyunk. Azért kaptunk
értelmet és szabad akaratot, hogy okosan tudjunk szeretni. A szabadság
utáni vágyunkat pedig azért kaptuk, hogy mi dönthessük el, kit és mit
akarunk szeretni.
Ha pedig helyesen, okosan akarunk
szeretni, akkor a Szentlélekre kell figyelnünk. Vigyáznunk kell arra,
hogy mi után, és kinek a szeretetére vágyódunk! Pál apostol írja a
korintusi híveknek, hogy: „ahol az Úr lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17).
A második isteni Személy azért lett emberré és azért áldozta fel életét
értünk, hogy megváltásának gyümölcseként a Szentlélek által közösségben
lehessünk Vele és az Atyával, és így a Szentháromság isteni életében
részesülhessünk. De ebben nekünk is közre kell működnünk. A mai
evangéliumban nem véletlenül kiabálta a tisztátalan lélektől megszállt
ember, hogy: „Mi dolgunk Veled, názáreti Jézus?”
Ha
Krisztussal vagyunk közösségben, akkor nem tud uralkodni rajtunk a
gonosz lélek. Jézus bebizonyította, hogy az ő hatalma nagyobb, mint
azoké a lényeké, akik ártani akarnak nekünk. Ha akarjuk és engedjük,
hogy betöltsön minket a Szentlélek, akkor megtapasztalhatjuk Krisztus
győzelmes erejét a lelkünkben.
Kommentáld!