Augusztus 19. Évközi 20. hét, szerda
Évközi 20. hét, szerda – Mt 20,1-16
Hálásak vagyunk-e azért, hogy Isten minket is meghívott az üdvösségre?
A szőlőmunkásokról szóló példabeszédben az emberi kicsinyesség és
irigység áll szemben Isten nagylelkűségével. A kora reggeltől késő estig
dolgozó munkások, akik a napi munka után megkapták jogos fizetségüket,
rossz szemmel, irigykedve nézték azokat, akik a rövidebb ideig végzett
munkájukért ugyanannyi bért kaptak, mint ők. Ezért felháborodtak. De a
gazda elleni lázadásuk csak önzésükből kiinduló igazságérzetük által
tűnhet jogosnak.
Ha azok közé tartozunk, akik Isten szolgálatában „az egész nap terhét és hevét viselték”,
akkor érezzük megtiszteltetésnek, hogy Istennek szolgálhattunk!
Becsüljük meg azt a biztonságot és nyugalmat, amit a korai felfogadás
nyomán a biztos bér reménye jelent nekünk.
Az örök életben mindenkit eltölt a tökéletes boldogság, az Istennel
való teljes szeretet-közösség öröme. Mindenki ugyanazt kapja Istentől,
és éppen annyit kap, amennyit be tud fogadni.
Örüljünk annak, hogy Isten nem a teljesítményünk alapján értékel
minket! Mivel Isten jóságos hozzánk, ezért nekünk is jóakarattal, vagyis
jóindulattal kell viseltetnünk egymás iránt!
Kommentáld!