Augusztus 13. Évközi 19. hét, csütörtök
Évközi 19. hét, csütörtök – Mt 18,21-19,1
Miért érdemes megbocsátanunk akkor is, ha súlyosan vétenek ellenünk, és akkor is, ha nem kérnek tőlünk bocsánatot?
Fontos
különbséget tenni a kiengesztelődés és a megbocsátás között. Az
előbbihez két emberre van szükség, az utóbbihoz csak egyre.
Elsősorban
magunk miatt érdemes rálépni a megbocsátás útjára, mert ha nem indulunk
el ezen az úton, akkor a negatív indulatok minket fognak elemészteni.
Másodsorban pedig, mert mi is Isten bocsánatára szorulunk. Akkor tudjuk
befogadni Isten megbocsátó szeretetét, ha lelkünk nincs tele a meg nem
bocsátásaink terhével. Ezért Isten megbocsátásának a feltétele, hogy
nekünk is meg kell bocsátanunk egymásnak. Ezt kérjük Atyától az „Úr imájában” is: „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!” A mai evangélium lényegre törően meghatározza a megbocsátás lényegét: elengedni a jogos tartozást! Így leszünk igazi gyermekei a mennyei Atyának és jó testvérei Jézusnak és egymásnak!
Kérjük a Szentlélek segítségét, hogy a megbocsátás útján haladva eljussunk a szívből jövő kiengesztelődésig!
Kommentáld!