Évközi 18. hét, hétfő – Mt 14,13-21

Milyennek látjuk a jövendőbeli sorsunkat, és igyekszünk-e felkészülni életünk várható alakulására?

Az első csodálatos kenyérszaporítást mind a négy evangélista leírta, és mindegyik utal az Eucharisztiára. Máté leírásának külön sajátossága, hogy megemlíti Keresztelő János lefejezését is. Jézus tudta, hogy milyen üzenetet hordoz számára az ő halála. Erre egyfolytában figyelmeztette tanítványait. El kell gondolkodnunk azon, hogy miért érezte szükségét annak, hogy visszavonuljon „egy kietlen helyre, egyedül”. Csak egyetlen okra gondolhatunk: az Atyával akarta megbeszélni azt, ami rá vár.

 A tömeg azonban kereste és követte Jézust, aki megkönyörült rajtuk. Nem feledkezett meg az Atya irgalmának gyakorlásáról. Tette a dolgát, vagyis folytatta küldetésének teljesítését. Egész nap tanította őket és meggyógyította a betegeket. Az emberek nem számítottak hosszabb távollétre, ezért nem vittek magukkal élelmet. Ugyanakkor Jézus tanítása fontosabb volt számukra a testi tápláléknál is.

A tanítványok nehezen tudták feldolgozni a kialakult helyzetet, ezért kérték Jézust, hogy bocsássa el a tömeget. Ők is szerettek volna végre egyedül lenni, mert kimerültek voltak.

De újabb kihívás várt rájuk. Hiszen Jézus a tömeg testi táplálékáról is gondoskodni akart, és a sok ezer ember kiszolgálásában a tanítványoknak is részt kellett venniük. Vonjuk le a konkrétan ránk vonatkozó tanulságokat! Életünk körülményeinek alakulásából kiindulva gondolkozzunk el azon, hogy a közeljövőben mi várhat ránk! Találjunk módot arra, hogy mi is vonuljunk vissza „egy kietlen helyre, egyedül”, hogy minden zavaró körülményt és az emberek társaságát is kizárva egyedül az Istennel beszélhessük meg, ami ránk vár. Vegyünk példát a Jézust kereső emberekről, akik időt és fáradságot nem sajnálva keresték Őt!

Sokszor jusson eszünkbe, amit Jézus mondott: „Ne aggodalmaskodjatok és ne kérdezgessétek, hogy mit eszünk, mit iszunk, vagy mit veszünk fel?… Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van… Ti elsősorban az Isten országát (vagyis az Ő uralmát, az Ő akaratát) és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnap miatt!” (Mt 6,31-33)

Tudjuk-e úgy keresni Jézust, hogy miatta megfeledkezünk minden másról?

Hiszünk-e abban, hogy ha azt a keveset, amink van, felajánljuk Jézusnak, akkor az nemcsak nekünk lesz bőségesen elegendő, hanem azok számára is, akikről Jézus általunk akar gondoskodni?

Nem szabad elfelejtenünk, hogy nekünk az „Isten országát kell keresni”, és „az Istenben kell gazdagodni. (v. ö. Lk 12,21 és Lk 12,31). Döbbenjünk rá arra, hogy Isten a miénk akar enni, és ha befogadjuk, akkor végtelenül gazdagok leszünk! És ha Őt elfogadják tőlünk azok is, akiket szeretünk, akkor mindnyájan boldogok leszünk.