Évközi 18. vasárnap A. – Mt 14,13-21

Mit tanulunk és mit várunk Jézustól? Mit adhatunk Neki?

Ebben a fülledt melegben mélyreható elemzés helyett, egyszerűen figyeljünk Jézus cselekedeteire és szavaira! Példát ad nekünk, hogy mi is úgy cselekedjünk. Idézem az evangélium egész első bekezdését…

Ne feledjük mi se Jézus mondását, amit jóval előbb, szintén Máté evangélistánál olvashatunk: „Keressétek elsősorban Isten országát, és a többit mind megkapjátok.” (Mt 6,33) Az evangéliumban szereplő nagy tömeg nem vitt magával élelmet se, csak a betegeiket.

A VII. C. Eucharisztikus imában azt mondjuk, hogy: „Jézus nem ment el részvét nélkül semmiféle szükség mellett.”

Jézus „Fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket és odaadta a tanítványoknak.” Egyértelműen az utolsó vacsorára utalnak ezek a tettek és szavak. Továbbá ezek a szavak hangzanak el minden egyes szentmisében is.

Ahogy annak idején a mennyei Atya megteremtette az embert, úgy Jézus is kezébe veszi az egész teremtett világot, hogy újjáalkossa. Ő szoros kapcsolatban van az Atyával, mindent az Atyával egységben tesz, és rábízza önmagát is az Atyára.

Jézus „áldást mondott.” Áldotta, magasztalta, dicsőítette az Atyát.

„Azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek.” Jézus is majd megtöretik, önmagát áldozva föl értünk, önmagát ajándékozva nekünk.

Merjünk mi is megtörettetni, vagyis merjünk áldozattá válni! Merjünk küzdeni és szenvedni másokért! Merjük fölajánlani szenvedéseinket, próbatételeinket Istennek, és merjünk áldozatot hozni embertársainkért! Nemcsak elfogadókká, hanem továbbadókká is kell lennünk. Jézus az átváltoztatott és megosztott kenyér által akarja egységbe és közösségbe szervezni azokat, akik elfogadják Őt, valamint tanítását, és azt tovább adják. Életünket mi is adjuk oda Jézusnak és másoknak!

Váljunk ajándékká! Jézus azt várja tőlünk, hogy igazi szeretetközösséggé legyünk, amelyben figyelünk egymás testi-lelki szükségleteire. Az Isten így akar és így tud gondoskodni rólunk.

Jézus úgy áld meg minket, hogy az ő áldásának a továbbadóivá tesz minket. Áldottnak lenni azt jelenti, hogy általunk nyer áldást az egész világ. Áldani annyit jelent, hogy jót mondunk valakiről, illetve valakinek. A dicsérettel, a jó, gyengéd és áldó szavakkal gyógyítani is tudjuk egymást. Ha Isten áldottai leszünk, akkor nem lesz hiányunk semmiben.

Bízzuk magunkat Jézusra, és fogadjuk el, vállaljuk azokat, akiket Ő bíz ránk! Működjünk együtt Vele, hogy bennünk és köztünk jelen legyen az Isten országa!