Évközi 17. hét, péntek – Mt 13,54-58

Rádöbbenünk-e végre arra, hogy nemzetünk megmaradásának egyedüli esélye a Jézusba vetett hit?

Elgondolkodtató, hogy a Jézus korabeli farizeusok, akik a legvallásosabbaknak tartották magukat, miért nem fogadták el Jézust. De még megdöbbentőbb, hogy szent élete, csodái és az isteni titkok feltárása ellenére a názáretiek is „csak botránkoztak rajta”. Máté evangélista megjegyzi, hogy Jézus „hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.”

Miért nem hittek Jézusnak? Mert a korábbi évek alatt Jézusról kialakított képükbe nem illett bele mindaz, amit láttak, és amit hallottak Róla. Akadályozva voltak előítéleteik és elvárásaik által.

 Jézusban megmutatkozott, és egyben el is rejtőzött az Isten. Egyedül a hit szemével lehet(ett volna) felismerni Jézusban az Istent. Jézus végső bizonyítéka a feltámadás, de azt is csak azok képesek elfogadni, akik el tudják fogadni, hogy az élet valódi és egyetlen megoldása a feltámadás. Sokan és sokszor hangsúlyozták már napjainkban is, hogy a Jézus korabeli zsidóság számára csak az biztosította volna az egyedüli lehetőséget, hogy Jeruzsálem megmeneküljön a pusztulástól, ha hittek volna Jézusban és elfogadják tanítását (pl. a rómaiaknak fizetendő adó kérdésében).

Ahogyan annak idején nem hittek Jézusnak, hanem haragra gerjedtek ellene, ugyanúgy ma sem hajlandóak sokan tudomásul venni, hogy nagy válságunknak és nemzetünk létszámbeli fogyásának az oka a hitetlenség. Fennmaradásunk záloga pedig egyedül a Krisztusba vetett hit (lenne).

Nem merünk (nem akarunk!) szembenézni pl. azzal a történelmi ténnyel, hogy egyetlenegy olyan kultúra sem maradt fenn, amelyben a családok termékenységi indexe kisebb volt, mint 1,9. A fennmaradás minimuma pedig 2,11. (A muzulmán államokban ez 8,1 fölött van!) Ha ez az érték 2,11 alá csökken (mint a magyar nemzeté is a KSH adatai szerint 2019-ben 1,40), akkor lehetetlen a fennmaradás, és nem létezik olyan gazdasági modell, amely azt biztosítaná.

Jézus megígérte, hogy: „veletek vagyok mindennap a világ végezetéig” (Mt 28,20). De vajon mi akarunk-e együttműködni Vele? Megbeszéljük-e Vele dolgainkat, tennivalóinkat? Kérjük-e az ő tanácsát, és elfogadjuk-e segítségét? Hiszen azt mondta, hogy: „nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5).

Jézus Krisztus a mai lelkipásztoraink szavával is szól hozzánk, és megígérte, hogy „akik ketten-hárman együtt vannak az ő nevében”, azokkal Ő is ott van (v. ö. Mt 18,20). Ilyenek-e a mi együttléteink?

Jézus ma is képes megújítani jeleit és csodáit. Fogadjuk el tanítását, és engedjük, hogy új úton indítson el minket!

Kérjük Jézust, hogy erősítse meg hitünket, gyógyítsa meg szemléletünket, gondolkodásunkat és vágyainkat! Segítsen minket, hogy felismerjük az ő jelenlétét, és azt is, hogy végveszélyben vagyunk! Megmaradásunk egyetlen lehetősége pedig a sürgős és komoly megtérés és megújulás!