Évközi 17. hét, csütörtök – Jer 18,1-6; Mt 13,47-53

Van-e értékrendünk, és ahhoz igazodunk-e?

A mai evangéliumban hallott példabeszédet a vasárnapi evangéliumban is olvastuk, harmadikként a földbe rejtett kincsről és az igazgyöngyről szóló példabeszédek után. A mai evangéliumban egyedüli példabeszédként szerepel. Csak akkor ismerjük fel Jézus ismételten hallott hasonlatának üzenetét a tengerbe vetett hálóról, amely válogatás nélkül húz fel mindenféle halat a tenger mélyéről, ha a gyöngykeresésről szóló példabeszédre gondolva igyekszünk magunkra alkalmazni. A gyöngykeresés közben többféle gyöngyöt is találunk, de nekünk is a legértékesebb gyöngyöt kell keresnünk. A tengerbe vetett hálóról szóló példabeszédnek is van egy hasonló tanulsága. Jézus arra akar megtanítani minket, hogy tudjunk rangsorolni, és csak az igazi értékért adjunk fel mindent.

Isten mindenkit üdvözíteni akar. A tengerbe vetett háló Isten egyetemes üdvözítő tervét jelenti. Istennek terve van minden emberrel. Ő azért teremtett minket, hogy az ő életében részesedjünk. Isten országának a hálója mindenkit be akar fogni. Ez azt is jelenti, hogy az Egyház küldetése minden emberhez szól.

Ez a példabeszéd is azt tanítja, hogy az Egyházban együtt élnek a jók és a rosszak. A „mindenféle” hal azt jelenti, hogy a jókkal együtt vannak a rosszak is. Mint Isten szántóföldjén is egymás mellett nővekszik a konkoly és a búza. A szétválasztás csak a végítéleten megy végbe. Addig még nincs véglegesen lezárva, hogy ki a jó és ki a rossz, és ez vonatkozik ránk is.

A földi élet a megtérés időszaka. A tévelygők lehetőséget kapnak a megtérésre. A hívőknek pedig az a kötelességük, hogy életük példájával, a szeretet gyakorlásával, valamint türelmükkel és kitartó közbenjáró imádságukkal segítsék embertársaikat az értékes életre. Isten hívása, kegyelme a lelkek mélyén munkálkodik, távol a beavatatlan szemektől. Ez arra figyelmeztet minket, hogy legyünk óvatosak, amikor másokat megítélünk, hiszen mi csak a külsőt látjuk. A szívek mélységeit csak Isten ismeri. Sokkal több az Istenben hívő lélek, mint amennyit mi látunk belőlük vagy gondolunk a nyilvános életben!

Kérjük Istent, hogy Szentlelke által adjon nekünk is „bölcs és értő szívet”, vagyis „bölcsességet”, mint a fiatal Salamon királynak, hogy meg tudjuk különböztetni a jót meg a rosszat. (v. ö. 1Kir 3,9-12) Isten segítsen felismerni saját, egyéni küldetésünket az ő egyetemes üdvözítő tervében! Legyünk embertársaink segítségére az üdvösség útján!