Július 29. Szent Márta – Jn 11,19-27

Hatalmába kerít-e minket a gondterhelt nyugtalanság hozzátartozóink betegsége vagy halála miatt?

Az evangéliumi Mártáról főleg az jut eszünkbe, hogy testvéreivel, Lázárral és Máriával együtt vendégül látták a bejelentés nélkül érkező Jézust és tanítványait. A sok tennivaló miatt pedig elborította őt a gondterhelt nyugtalanság. Jézus akkor azt mondta neki: „Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.” (Lk 10,42) A jobbik rész: az együttlét Jézussal. Akik igazán szeretik egymást, azok leginkább arra vágyódnak, hogy együtt legyenek.

Most egy másik élethelyzetben: testvérének, Lázárnak a halála alkalmával találkozunk vele. Márta azt várta volna Jézustól, hogy hamarabb megérkezik és meggyógyítja a testvérét. A gyógyítás csodájába vetett reménye azonban elveszett, amikor testvére meghalt.

De nem veszítette el hitét, bizalmát és reményét Jézusban: „Tudom, hogy most is bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Márta megvallotta, hogy hisz a feltámadásban, de ő nem arra gondolt, hogy Jézus visszahívja a földi életbe testvérét, hanem arra, hogy a végső időkben feltámad majd az örök életre.

Márta nehéz helyzetében, a halál fenyegető jelenlétében vallotta meg Jézust az élet szerzőjének. Jézus a gyógyítás csodája helyett egy még nagyobb csodát tett: feltámasztotta a halott Lázárt és visszahozta a földi életbe. Minket is sokszor elfog a gondterhelt nyugtalanság és aggodalom magunk, vagy szeretteink betegsége, illetve halála miatt. Ilyenkor bizalommal fel kell tárni Jézus előtt nehézségeinket, a többit az ő bölcsességére kell bízni. Hinnünk kell abban, hogy Isten mindegyikünket akkor szólít el a földi életből, amikor nekünk és szeretteinknek is a legjobb. Nehéz helyzeteinkben az örök élet, az örök boldogság reménye a vigasztalásunk! Mert aki hisz Jézusban, még ha meghal is, élni fog.

Nagyon fontos Jézus minden egyes szava: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” A feltámadás és az élet összekapcsolása nem szószaporítás. A feltámadás a halál legyőzésére utal, az élet pedig arra a teljességre, amely magában foglalja a létezés teljességét, az együttlét örömét, a határtalan szeretetet, amelyet nem kötnek gúzsba a tér és az idő korlátai. Mártát erről a hitről kérdezi Jézus: „Hiszed ezt?”

A válaszával Márta minden hívő példaképévé vált. Ő nem csupán Jézus szavának hisz, hanem Neki, az élet és az üdvösség adományozójának. A hit tökéletessége nem abban áll, hogy minden kinyilatkoztatott igazságot ismerünk, hanem abban, hogy minél teljesebben elfogadjuk Jézust. Márta hite azért példaértékű, mert nehéz helyzetében, a halál jelenlétében vallotta meg Jézust az élet szerzőjének: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!” Végül Márta hívja Jézushoz Máriát (és vele minket is): „A Mester itt van, és hív téged.”

Higgyük, hogy a feltámadt Krisztus velünk van mindig. Most is, a betegségben is, és majd a halálunk után is Vele lehetünk az örök boldogságban.