Évközi 15. hét, csütörtök – Mt 11,28-30  Kármel-hegyi Boldogasszony

Hogyan hordozzuk életünk terheit?

A mai evangéliumban Jézus úgy fejezte be tanítását, hogy magához hívott mindenkit, aki küzdelmeiben és keresztjének hordozásában elfáradt. Más alkalmakkor is hangsúlyozta, amikor a különböző törvényekről és előírásokról beszélt, hogy Ő nem azért jött, hogy fölösleges terheket rakjon ránk. Ezzel szemben az írástudókról mondta, hogy: „elviselhetetlenül nehéz terheket raknak az emberekre.” (v. ö. Mt 23,4)

Jézus a mai evangéliumban azt ígéri, hogy Ő felüdít minket, édessé teszi az ö igáját és könnyűvé teszi terhét. Ennek azonban feltétele van: tanulni kell tőle, vagyis szeretettel kell vállalni Jézus igáját és terhét.

 Jézustól úgy nem lehet tanulni, ha el akarunk vetni magunktól minden terhet. Jézus azokat hívja magához, akik fáradoznak, és teher alatt görnyednek. Akiknek pedig az életcéljuk éppen az, hogy minden terhet elvessenek maguktól, azok nagyon messzire kerülnek Jézustól ezzel a magatartásukkal.

Ha Jézustól tanulni akarunk, akkor olyannak kell lennünk, mint az ő példabeszéde szerinti a jó talajba hullott mag, amely szeretetből vállalja, hogy meghal magának, és ez által képes termést hozni, vagyis másokért élni. Jó, ha figyelünk arra a veszélyre, hogy lelkünk szántóföldjén szintén képesek gyökeret verni és elterjedni a gyomok és a tövisek is, amelyek a búzánál gyorsabban növekednek, és elfojtják a búzaszálakat. Sajnos, a gazdagságot és a fényűző életmódot sokan nem szúró tövisnek tartják, hanem kívánatos és kellemes környezetnek. Jézus szerint viszont a földi gazdagság utáni vágy és a világias gondok rontják meg a szívünket úgy, hogy az igazi szeretet helyébe az önzés lép, a saját kényelmünk utáni vágy, amely nincs tekintettel másokra, és ezzel megrontja kapcsolatainkat is.

Jézus szelídségének, alázatosságának és önfeláldozó szeretetének a forrása annak a tudata, hogy az Atya szereti Őt, és Ő is szereti az Atyát. Jézus szeretetből vállalta a keresztet és a kínhalált. A mi terheink és keresztjeink vállalása is csak akkor lesz édes és könnyű, ha szeretetből vállaljuk.

Vannak helyzetek, betegség miatti fájdalmak, olyan állapotok és kényszerítő körülmények, amikor muszáj vállalni bizonyos terheket vagy szenvedéseket. Előfordulhat, hogy belefáradunk, és nincs lehetőségünk még pihenésre sem, és nem érzünk szeretetet, csupán kényszerűségből vállaljuk a terheket. Ilyenkor kérni kell Jézust, hogy Szentlelkével erősítse és őrizze meg szeretetünket azok iránt, akik terhet jelentenek számunkra, és ezzel könnyítse meg terhünket.

Ne feledjük, hogy szenvedéseinknek és az emberi kapcsolatainkból adódó félreértéseknek, bántásoknak és mindenféle sebeinknek szeretettel történő vállalása Jézus és a Szentlélek segítsége nélkül nem lehetséges. Szükségünk van Jézus, valamint a Szentlélek vigasztalására és szerető segítségére. Ezekre is igaz Jézus figyelmeztetése: „nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5).