Július 9. Évközi 14. hét, szombat
Évközi 14. hét, szombat – Mt 10,24-33
Vállaljuk-e mások előtt, hogy keresztények vagyunk?
Az elmúlt vasárnaptól kezdve ezen a héten mindennap arról volt szó az evangéliumi részletekben, hogy mindnyájunknak küldetésünk van, és mindegyikünknek fontos megtalálnia a saját, egyéni küldetését.
Mindegyikünk egyéni küldetésében az a közös, hogy tanúságot tegyünk Jézusról. Ez olykor félelmetes is lehet.
Furcsa módon a félelemmel szemben Jézus először egy nagyobb félelmet állít szembe: „ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba taszíthatja”. Viszont ez utóbbit csak Isten teheti meg. Eszerint jobban szükséges félni Istentől, mint az emberektől.
Ugyanakkor a mai evangéliumi részletben Jézus háromszor is mondja, hogy: „Ne féljetek”! Többen megszámolták, hogy a Szentírásban az a felszólítás, hogy „Ne féljetek”, legalább 365-ször szerepel. Vagyis az év minden napjára jut egy bátorítás.
Az evangéliumban Jézus a verebeket említi, amelyeket senki nem értékel sokra, de a Mennyei Atyának minden egyes verébre gondja van. Majd Jézus hozzátette, hogy a Mennyei Atya számára mi sokkal értékesebbek vagyunk, mint a verebek. Miért? Mert személyes és örök szeretettel szeret minket. Amire persze fontos válaszolnunk!
Vajon elfogadjuk-e Isten szeretetét, és hogyan válaszolunk rá? Tanúságot teszünk-e Isten iránti viszont-szeretetünkről életünkkel?
A mai evangéliumban csak burkoltan, de a Szentírásban más helyeken kifejezetten azt is mondja Jézus, hogy: „Bízzatok” (pl. Jn 16,33)! A félelem megbénítja az embert, a bizalom szárnyakat ad.
Miben bízzunk?
Bízzunk a gondviselő Mennyei Atyában, aki a legkisebb teremtményeit is óvja, védi!
Bízzunk Jézus ígéretében: „Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt,…”.
Bízzunk a Szentlélekben is! Jézus más alkalommal mondta, hogy azért ne féljünk, mert a Szentlélek meg fog segíteni (vö. Jn 14,26).
Vegyük megtiszteltetésnek és Isten bizalmának, ha Ő alkalmasnak talál minket arra, hogy próbának vessen alá! Ezáltal még jobban megtisztít, megerősít minket!
Már csak az a kérdés, hogy akarunk-e Jézus igazi barátainak bizonyulni? Ha igen, akkor Ő meg fog segíteni minket abban, hogy igazi barátainak bizonyuljunk. Aki vállalja Jézust mások előtt is, annak az lesz a jutalma, hogy majd Ő is vállalja őt az örök életben a Mennyei Atya előtt. Lehet-e ennél nagyobb jutalom?
Mindent összegezve, adjon nekünk erőt az Isten gondviselésébe, valamint az ő hűséges szeretetébe vetett bizalom, hogy ne féljünk megvallani Jézust az emberek előtt!
Kommentáld!