Március 9. Nagyböjt 1. hete, szerda
Nagyböjt 1. hete, szerda – Lk 11,29-32
Hiszünk-e Jézus csodáiban és a feltámadásban?
Akik Jézussal szemben követelődztek, azok nem elégedtek meg azokkal a hatalmas tettekkel, amelyeket Jézus a nép csodálatára végbevitt. Jézus tudta, hogy a végtelenségig szaporíthatná a csodajelek számát, csak újabb kifogásokra adna okot, és kortársai megmaradnának a folytonos követelődzésüknél. A jelektől ugyanis nem azt várták, hogy azok meggyőzzék őket, hanem azt, hogy igazolják saját elméleteik helyességét, és szentesítsék megszokott életvitelüket. Magatartásuk oka az engedetlenségük és a megátalkodottságuk volt.
Ismerjük fel, hogy mindennap Isten csodái vesznek körül minket! Már az is csoda, hogy Istennel személyes kapcsolatba tudunk lépni. Még nagyobb csoda, hogy amikor bűneinkkel ezt a kapcsolatot megrontjuk, akkor őszinte bűnbánatunk és bocsánatkérésünk után Isten helyreállítja a Vele való kapcsolatot, és segít a többi kapcsolatunk rendezésében. Nagyobb csoda ez, mint a teremtés, amikor Isten a semmiből teremtett valamit, mert a bűnök megbocsátásakor Isten megsemmisíti bűneinket.
A bűnében megátalkodott, hitetlen ember ezt a csodát nem becsüli, illetve visszautasítja. Jézus kortársai elzárkóztak Isten bölcsessége és bűnbánatra hívó szava elől. Ezért ők csak a bíróként eljövő Emberfia jelét kapják, amely majd a végítéletkor elítéli őket és hitetlenségük miatt rájuk szigorúbb ítélet vár.
Az Emberfia úgy lesz jel, hogy majd újra eljön az ítéletre. Akkor majd senki sem zárkózhat el annak a felismerése elől, hogy Isten Neki adott minden hatalmat. Ezt a jelet említette Jézus a főtanács előtti kihallgatásakor: „látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin” (Mk 14,62).
Isten üdvözítő tettei tehát készséget, hitet és elfogadást kívánnak. Ezek elutasítása bűn. A természeti csapások és háborúk nem Isten büntetései, hanem ezek az Istennel, az emberekkel és a teremtett világgal megromlott kapcsolatok következményei. A súlyos és a halálos bűnök pedig megszakítják a kapcsolatot az élet forrásával, aki maga az Isten.
Isten legnagyobb csodája a feltámadás. Ebben van részük azoknak, akik bűnbánatot tartanak. Eleget teszünk-e Jézus megtérésre buzdító meghívásának, hogy a bűnbánat szentségében elnyerjük bűneink bocsánatát?
A bűnbocsánat szentsége mellett földi életünk másik legnagyobb ajándéka és csodája Jézus Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben. Értékeljük-e ezt a jelenlétét, és keressük-e a személyes kapcsolatot Vele? Ha ez már a földi életünkben megvalósul, akkor bízhatunk abban, hogy Isten feltámaszt minket a Vele és szeretteinkkel való örökké tartó kapcsolatra, amely teljessé lesz a boldog örök életben.
Kommentáld!