Évközi 14. hét, csütörtök – Mt 10,7-15

Hogyan és mennyire igyekszünk teljesíteni Krisztustól kapott küldetésünket?

Ezekben a napokban a felolvasott evangéliumi részletek Jézus tanítványainak meghívásáról, képzéséről és küldetéséről szólnak, így a mai is. Máté evangélista ezeket elsősorban a lelkipásztorok számára jegyezte le, de minden hívő számára található bennük megfontolni való.

Az apostolok szétküldésének kettős célja van.

1. Szélesebb körben hírt kell adniuk Jézus működéséről.

Már nemcsak a zsidóknak, hanem mindenkinek hirdetni kell Jézus tanítását. Ugyanakkor Jézus megkívánja, hogy az okosság vezesse őket. Előbb meg kell győződniük arról, hogy kivel érdemes szóba állni, utána udvariasan kell közeledni az emberek felé, nem pedig vitatkozással.

A befejező szavak arra vonatkoznak, hogy a döntés elkerülhetetlen. Akinek elégségesen felajánlották a hitet, de visszautasította, annak számolnia kell döntésének következményeivel.

2. Jézus küldötteinek az életmódjukban és az igehirdetés módjában is követniük kell Jézust, vagyis egész életüket, minden idejüket a küldetésük teljesítésére kell fordítani.

Jézus apostolainak (és természetesen az utódaiknak is) szerényen és szegényen kell elindulniuk, nem a földi eszközökben bízva, hanem Isten erejében. Teljesen az evangélium (és majd az oltár) szolgálatának kell szentelniük magukat, ezért nem tölthetik idejüket a saját ellátásukról való gondoskodással.

Mindebből következik a hívek feladata.

Az igehirdetést, a szentmise bemutatását és a szentségek kiszolgáltatását végző apostolok méltó eltartásáról a híveknek kell gondoskodni.

A munkás méltó bére Jézus korában a munkás családjának a napi tisztességes megélhetését jelentette. A későbbi időkben nemcsak a szolgálati papság ellátását foglalta magában, hanem az ige és a templom szolgálatában álló többi munkatárs (napjainkban a sekrestyés, a kántor, a hitoktatók, takarítók, stb.) ellátását is.

Ebben a fejezetben kétszer szerepel a méltó szó. Aki hisz az evangéliumban, az a méltóságát azzal is kimutatja, hogy vendégszeretetet gyakorol a hithirdetőkkel szemben. Ezt ma nem úgy gyakorolják a hívek, hogy szállást és ellátást adnak (bár erre is van példa), hanem általában pénzadományaikkal helyettesítik. Ezekkel bizonyítják a hívek méltóságukat Isten Országának befogadására.

A ferencesek 750 éves ittléte és fennállása bizonyíték arra, hogy Krisztus útmutatását követve Istenbe vetett bizalmunkban nem csalatkoztunk. Mivel nem vagyunk plébánia, ezért a hívek egyházi hozzájárulása címén nincs bevételünk, kizárólag az ide járó hívek perselyadományaiból és egyéb adományokból tartjuk fenn templomunkat és magunkat. Isten gondoskodik rólunk azok által, akiknek az örömhírt hirdetjük, és akiknek az üdvösségét szolgáljuk. Ez azt is tanúsítja, hogy az ide járó kedves Testvérek méltóknak bizonyultak Krisztus békéjének, a Mennyek Országának a befogadására.

Bízunk abban, hogy mindez a jövőben is így lesz!