December 7. Advent 2. hete, kedd
Advent 2. hete, kedd – Iz 40,1-11; Mt 18,12-14
Hisszük-e, hogy Isten bűnös állapotunkban is szeret minket, és engedjük-e, hogy megbocsássa bűneinket?
A vasárnapi evangéliumban Keresztelő János Izaiás prófétára hivatkozva nagy határozottsággal a saját nevében szólította fel hallgatóit: „A pusztába kiáltónak a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá” (Lk 3,4-5)!
A mai olvasmányban Izaiás próféta szelídebben fogalmaz: „Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg” – ezt mondja Istenetek… Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert gonoszsága… Készítsetek utat az Úrnak a pusztában, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. Minden völgy emelkedjék föl, minden hegy és halom süllyedjen alá. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, és sima úttá, ami göröngyös.”
Az olvasmány végén pedig az Istenről úgy szól, hogy: „Íme, a ti Uratok, Istenetek… Úgy legelteti nyáját, mint a pásztor. Karjaiba veszi bárányait, ölében hordozza őket”. Ez megfelel annak, ahogyan a mai evangéliumban Jézus beszél a jó pásztorról és a Mennyei Atyáról.
A mai evangéliumot meghallgatva gondolkodjunk el bűneink következményeiről! Amikor valamilyen bűnt követünk el egymás ellen, ennek az a következménye, hogy elromlik, vagy esetleg meg is szűnik az egymással való szeretetkapcsolatunk.
Isten azonban nem így viselkedik velünk szemben. Jézus mai példabeszédének és az ő jövetelének alapvető üzenete, hogy Isten bűnös állapotunkban is szeret minket. Jézus számára minden ember fontos. Ő nem mond le arról az emberről sem, aki bűnben van, hanem utána indul a bűnösnek. Az elkóborolt bárányt nem hagyja sorsára. Sőt, Jézus talán akkor van hozzánk a legközelebb, amikor a legreménytelenebbnek érezzük helyzetünket. Aztán, mint a jó pásztor, ha megtalálta elkóborolt bárányát, kész őt fölkarolni és visszahozni a többi bárány közé. Ráadásul Jézus úgy hozza vissza elcsatangolt báránykáját, hogy közben meg is gyógyítja, újjáteremti. És úgy tudja alakítani a nyáj életét is, hogy tagjai maguk közé tudják fogadni azt, akit a gazdájuk hazahozott.
Az Úr érkezésére való előkészület elsősorban abból áll, hogy megbánjuk és készek vagyunk jóvátenni bűneinket. Így megtapasztaljuk Isten irántunk való irgalmas szeretetét, hogy aztán tovább tudjuk adni másoknak is.
Öntsön belénk reménységet, hogy Isten számára fontosak vagyunk, hogy Ő bűnösen is szeret és keres minket! Ha megtapasztaljuk Isten irgalmas szeretetét, akkor ez hegyeket mozgató hitet ébreszt bennünk. Boldogan lehordjuk gőgünk hegyeit, fel tudunk jönni a szégyenkezés völgyéből, és Jézussal együtt tudunk örülni elveszett önmagunk megtalálásának.
Kommentáld!