November 30. Advent 1. hete, kedd
Advent 1. hete, kedd – Iz 11,1-10; Lk 10,21-24
Boldoggá tesz-e minket, hogy befogadhatjuk Jézust?
A lelkiismeret-vizsgálatot segítő kérdésre egyértelmű választ adjunk!… Igen, vagy nem?
Aztán válaszoljunk a következő kérdésekre is!
Hiszünk-e az Atya irántunk való szeretetében? Hisszük-e, hogy a Fiú szeretettel vállalta a küldetését értünk? Értékeljük-e a Jézus Krisztus által hozott kinyilatkoztatást és üdvösséget?
De ne csak értelmünkkel higgyük, amit Jézus üdvösségünk érdekében tanított és tett! Szívünket is töltse el boldogsággal, hogy láthatjuk és hallhatjuk Őt! Legfőképpen annak örüljünk, hogy megkaptuk az Isten szeretetében való hit ajándékát, és hogy Jézus mindig megsegít minket!
Jézus örömmel teli és hálás szavaiból az ősegyház ujjongása is kicsendül, mert boldoggá tette az őskeresztényeket, hogy Isten kinyilatkoztatta nekik a Messiás ismeretét és az üdvösség idejének elérkeztét. A tanítványokat örömmel töltötte el, hogy kicsinyek és szegények, mivel Isten a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki azt, amit a bölcsek és okosak elől elrejtett.
Az ószövetségi olvasmányban, Izaiás könyvében az állatok paradicsomi békéje egy olyan összevont hasonlat (allegória), amely egyben jelkép számunkra. Az egymással szemben ellenséges ösztönökkel rendelkező állatok a messiási országban békésen élnek egymás mellett. Arra mutatnak példát, hogy mi, akik értelemmel és szabad akarattal rendelkezünk, le tudjuk küzdeni ösztönös természetünket, és testvérként tudjuk szeretni egymást.
Ha körbenézünk a világban, akkor nem szükséges hozzá túl nagy fantázia, hogy a mellettünk élő emberekben meglássuk a bárányt, az ökröt, a farkast és a viperát. Sőt, ha önmagunkba tekintünk, még a mi saját lelkünk mélyén is felismerhetjük ezeket, mint szunnyadó lényeket, amelyek képesek békében élni mindaddig, amíg a sokarcú gonoszság fel nem ébreszti őket. Viszont ha elismerjük Istent Urunknak, akkor a bennünk levő vadállatok megszelídülnek, és békében, szeretetben tudnak élni.
Isten azzal bizonyítja irgalmas szeretetét, hogy leszáll hozzánk a szégyenkezés völgyébe. Szeretetével segít beismerni és vállalni bűneinket, megszabadít a gonosz bénító hatalmától és ártó befolyásától. Bátorít minket azzal az örömmel, hogy „nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen” (Lk 15,7). Jézus nemcsak meggyógyít, hanem fölemel és újjáteremt minket Isten gyermekeinek szabadságára.
Engedjük, hogy egyre jobban betöltsön minket Isten ismerete, irgalmas megbocsátó szeretete, és az ebből fakadó boldogság és béke!
Kommentáld!