November 27. Évközi 34. hét, szombat
Évközi 34. hét, szombat – Lk 21,34-36
Készen állunk-e az Úrral való találkozásra?
Dániel könyvének fő mondanivalója minden korra érvényes. A földi birodalmakat és szükségszerű bukásukat az Isten országa követi, amely mindörökre fennmarad.
Az elmúlt évszázad istenellenes hatalmainak gyors és csúfos bukása is példázza, hogy azok a hatalmak, amelyek Isten törvényeivel szembeszállva épülnek fel, ha csak egyetlen isteni törvényt is tagadnak vagy elhallgattatnak, tűnjenek bár a világ legerősebb birodalmának, eleve pusztulásra vannak ítélve.
Lukács evangéliumának mai részletében elhangzik Jézus utolsó beszéde, amelyet holnap, advent első vasárnapjának evangéliumában is hallunk: „Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az e világi gondokban”! „Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy … megállhassatok az Emberfia színe előtt”! Tehát a virrasztás és az imádság összekapcsolódik. Aki imádkozik, az éber Isten felé. És megfordítva is igaz, hogy aki lelkileg éber, az imádkozik.
Az evangéliumban Jézus éberségre int, nehogy készületlenül érjen minket a világ vége. Azt a napot minden ember abban az állapotában él át, amelyben halálakor van. A halál pedig „Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak”. Azok gabalyodnak bele a csapdába, akik meggondolatlanok. Akinek csak a földi élet élvezetei töltik be a mindennapjait, az nem törődik az utolsó nappal, amikor a végső sorsa eldől.
Az idő múltával minden nappal feltétlenül közelebb kerülünk az ítélet napjához. De az a kérdés, hogy lélekben mennyire kerülünk közelebb az Istenhez. Mint ahogyan a mai napunk az egyházi év határát jelenti, ugyanígy határkő lehet az életünkben minden egyes nap, amelyen megnyerjük, vagy elveszítjük a küzdelmet az örök életért.
Ezzel a felhívással indult el Jézus a szenvedésébe. Az Olajfák hegyére érve a felhívását azzal egészíti ki, hogy: „Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” (Lk 22,40). Máté és Márk evangélisták még hozzáteszik: „A lélek ugyan készséges, de a test gyönge” (Mk 14,38).
Jézus úgy fog visszatérni, mint Emberfia, akinek Isten minden hatalmat átadott. A végső szó az Övé lesz. Ezért erősödjünk meg a hitünkben, és úgy éljünk, úgy virrasszunk és úgy imádkozzunk, hogy számunkra az utolsó nap a Jézus Krisztussal és minden szerettünkkel való várva várt boldog találkozás, valamint a beteljesülés napja legyen!
Ezzel a hittel és reménnyel mondjuk ma estétől kezdve mindennap, nemcsak az adventben, hanem egész életünkben, hogy: „Jöjj el, Urunk, Jézus!”
Kommentáld!