November 1. Mindenszentek ünnepe  Jel 7,2-4.9-14; 1Jn3,1-3; Mt 5,1-12

Vágyódunk-e Isten és az örök boldogság után?

A vértanúkon kívül minden más szentet a nyugati egyházban csak a 8. századtól kezdve ünnepelték. III. Gergely pápa óta (731-741) egy napon ünnepeljük azokat a szenteket, akiket név szerint nem ismerünk. IX. Gergely pápa (827-844) ezt az ünnepet november 1-jére helyezte.

Jézus a nyolc boldogságról szóló tanítását azoknak mondta el, akiknek az útja sok szenvedéssel telített. Ő azokat hívja magához, akik elfáradtak és az élet terhét hordozzák, hogy felüdítse őket. Felsorolja, hogy kiket tud felüdíteni, kik lehetnek a boldogság várományosai. Mindnyájan meghívást kaptunk a boldog örök életre.

Jézus tanítása szerint a boldogság elnyerése egyedül attól függ, hogy eltölt-e minket az Istenbe és a boldog örök életbe vetett hit. Ha szívünket csak az Isten gazdagsága elégíti ki, akkor Isten az Ő személyes jelenlétével betölt minket, és akkor miénk a mennyek országa.

Ha éhezzük és szomjazzuk az igazságot (az Isten igazságát és szeretetét), ha egyedül csak Tőle várjuk az igazságszolgáltatást, akkor éhségünk és szomjúságunk kielégítést nyer. És így tovább. Az Ígéret Földje a szelídeké, a tiszta szívűeké, a békességszerzőké, az irgalmas szívűeké és az Isten miatt gyalázatot szenvedőké.

Ha vállaljuk azt az utat, amely látszólag a gyengeség útja, akkor Istentől erőt kapunk arra, hogy cselekvő és áldozatos szeretettel hordozni tudjuk embertársaink szenvedéseit, és gyengeségünkben erőt ad annak reménye, amellyel Jézus biztat minket, hogy „nagy lesz a ti jutalmatok az égben”. Ez a nagy jutalom maga az Isten.

Bátorításként és vigasztalásként is hallhatjuk a Jelenések Könyvének szavait, hogy a szentek nagy szorongattatáson mentek át, sokat küzdöttek, és a küzdelem jutalma lett az Isten-látás.

Szent Bernát apát írta: „A szentek nem szorulnak rá tiszteletünkre, semmit sem ad nekik a mi magasztalásunk. Csupán a mi hasznunk származik abból, ha róluk megemlékezve tiszteljük őket.” De mi hasznunk származik az ő tiszteletükből?

Hogyan tiszteljük helyesen őket? Nem úgy, mint akik tőlünk elkülönítve élnek, hanem úgy, mint akik hozzánk tartoznak, vagy még pontosabban úgy, hogy mi hozzájuk tartozunk. Az egy, szent és katolikus Egyházban egységben vagyunk velük. Úgy mondjuk, hogy ők a megdicsőült Egyház, mi pedig a küzdő Egyház. És hozzánk tartoznak azok is, akiknek a haláluk után még a szenvedő Egyházban tisztulásra van szükségük. Rájuk holnap, a Halottak Napján emlékezünk.

Ahogyan mi is szívünkön viseljük elhunyt szeretteink ügyét, és imádkozunk a tisztítótűzben szenvedő szeretteinkért, ugyanígy a szentek is közbenjárnak értünk Istennél.

Igyekezzünk minden adottságunkat és lehetőségünket Isten akarata szerint felhasználni! Ehhez kérjük Isten kegyelmét, és segítsük egymást a közös cél felé (az örök boldogság elnyerésében)!