Évközi 31. vasárnap – Mk 12, 28-34

Tudatosan kialakított értékrendünk szerint élünk-e?

Értékes és szép életet csak tudatosan kialakított értékrend szerint lehet élni. Igazi értelmet és szépséget a szeretet ad életünknek.

Ahogyan Jézus korában a görögök már rögzítették az erkölcsi alapelveket és ezekből vezették le a többi erkölcsi szabályt, a zsidó írástudók is törekedtek rendszerbe foglalni a 613 parancsot. Így lett a tiltó parancsok száma 365 (ahány napja van az évnek), a pozitív parancsok száma pedig 248.

Az írástudó „megkérdezte Jézustól”, hogy szerinte „melyik az első a parancsok közül”, amelyikből a többit le lehet vezetni. Jézus lényegében Mózes Törvénykönyvét idézte, némi változtatással, amely nem érintette a lényeget. Mózes Törvénykönyvében a „teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből” szerepel. Jézus ezek közé teszi azt is, hogy „teljes elmédből”.

Jézus tovább folytatta: „A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat”. Máté evangélista Jézusnak még azt a mondatát is hozzátette, hogy: „Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták” (Mt 22,40).

A szeretetnek tehát három ága van, az Isten iránti, a felebarát iránti és az önmagunk iránti szeretet. Mindegyik egyformán fontos. Ha nem szeretjük önmagunkat helyes szeretettel, akkor nem tudjuk a felebarátunkat és Istent sem helyesen szeretni.

Szent Ágoston lelkesen kiáltott fel: „Az Isten országa eladó! Nem kér érte mást az Úr, csak szeretetet. Ebből következik a keresztény élet alapelve: Szeress, és tégy, amit akarsz!” Aztán kifejti, hogyan érti ezt: „Ha hallgatsz, szeretetből hallgass; ha kiáltasz, szeretetből kiálts; ha korholsz, szeretetből korholj; ha kímélsz valakit, szeretetből kíméld; a szeretet gyökere legyen meg benned, s ebből a gyökérből csak jó fakad.”

Szent Ágoston mondásából két tény következik. Az egyik, hogy a szeretet elsősorban akarat kérdése, és nem az érzelemé. Szeretni annyit jelent, mint jót akarni és jót tenni a másiknak. A másik, hogy a szeretet gyökere az Isten. A szeretet nem egy tulajdonsága az Istennek, hanem a lényege. Isten maga a szeretet. János apostol írja: „Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, és az Isten is benne marad.” (1 Jn 4,16)

Isten miatt szeretjük egymást, mert az ő élete van mibennünk. Csak az az ember szeret jól, aki Isten szeretetével szeret mindent és mindenkit. Ezt konkrétabban úgy is érthetjük, hogy olyan szeretettel szeretünk, amilyennel Krisztus szeretett minket. Ahogy Jézus az utolsó vacsorán mondta: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket” (Jn 15,12). Ez csak a Szentlélekkel lehetséges.

Szent Ágoston írja: „Semmi sem nehéz annak, aki szeret, aki nem szeret, annak minden nehéz”.