Október 16. Évközi 28. hét, szombat
Évközi 28. hét, szombat – Lk 12,8-12
Együttműködünk-e a Szentlélekkel?
Megdöbbentő Jézusnak az a kijelentése, hogy: „aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot”. Eszerint van olyan bűn, amelyet nem bocsát meg az Isten?
Petrus Lombardus középkori olasz teológus véleménye szerint (+1164) hat Szentlélek elleni bűnre vezető alkalom lehetséges. Vakmerőség: ha valaki nem törődik azzal, ami az üdvösségét veszélyezteti. Kétségbeesés: ha valaki a kilátástalannak tűnő helyzete miatt végleg feladja a reményt, vagy elkeseredett állapotában meggondolatlan lesz tetteiben. Tusakodás: ha valaki nem akarja elfogadni a megismert igazságot. A kegyelem irigylése másoktól. Megátalkodottság: ha valaki konokul kitart a bűnében. A bűnbánat hiánya.
Isten megbocsát minden bűnt, amelyet valaki elismer, megbán, és amiért kéri Isten bocsánatát a szentgyónásban. A Szentlélek elleni bűn megbocsátásának az akadálya nem az Istenben van, hanem a bűn elkövetőjében. Abban, aki nem akarja elismerni, hogy bűnt követett el, ezért úgy érzi, hogy nincs mit megbánnia, és nincs miért kérni Isten bocsánatát.
Isten mindenható szeretete sem képes megmenteni azt, aki nem akarja, hogy megmentsék. Aki nem fogadja el a Szentlelket, az nem fogadja el Isten megvilágosító, segítő és megszentelő kegyelmét, vagyis nem fogadja el Isten irgalmát, és tudatosan elzárkózik Istentől. Tehát nem a gyarlóságból, a gyöngeségből elkövetett bűnökről van szó, hanem Isten szeretetének elutasításáról. Aki szándékosan megtagadja és elutasítja bűnei bocsánatát és a felajánlott üdvösséget, annak az Isten nem tud megbocsátani.
Erre az ún. széles útra lép az a megkeresztelt ember, aki érveket kovácsol, hogy miért nem fogadja el magára nézve kötelezőnek Krisztus vagy az Anyaszentegyház tanítását, erkölcsi parancsait, a szentgyónást, stb.
A Szentlélek elleni bűn megfoganása, majd növekedése és érlelődése már akkor elkezdődik, amikor valaki akár csak egyetlen parancsot tudatosan nem fogad el, vagy nem veszi komolyan, hogy annak megszegése bűn. Júdásban Jézus elárulásának a bűne valószínűleg már az elejétől kezdve érlelődött. Konoksága (önfejűsége) és ellenszegülése folyamatos maradt, sőt egyre keményebb lett. Nem hallgatott a figyelmeztetésekre még az utolsó vacsorán és a getszemáni kertben sem, jóllehet tudta és elismerte, hogy bűnt követett el.
Ha együttműködünk a Szentlélekkel, ha elismerjük és megbánjuk bűneinket, ha sugallatára hallgatva változtatunk életvitelünkön, akkor az üdvösség felé vezető keskeny, de biztos úton haladunk, és minden bizonnyal célba is érünk.
Kommentáld!