Évközi 25. vasárnap   

Bölcs 2,12-20; Jak 3,16-4,3; Mk 9,30-37

Tudjuk-e, hogy közülünk az Isten előtt ki a nagyobb?

Bizonyára egyetértünk abban, hogy: „minden ember boldog akar lenni” (Harangozó Teri slágere). Azt is elfogadjuk, hogy minden ember szeretetre és értékelésre vágyik. Sokan egyetértenek abban is, hogy: „Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? Hír? Gyönyör? A telhetetlen elmerülhet benne, s nem fogja tudni, hogy van szívöröm.” (Vörösmarty: A merengőhöz). Azt is elfogadjuk, hogy az egyre értékesebb élethez állandó küzdelemre van szükség. De abban még Jézus tanítványai sem értettek egyet, hogy ki a nagyobb közülük.

Általános kísértés, hogy másokhoz mérjük magunkat, aminek az eredménye mindig veszélyes. Ha irigykedünk másokra a képességeik miatt, akkor Istent igazságtalansággal vádolhatjuk. Ha pedig arra a következtetésre jutunk, hogy mi jobbak, okosabbak, becsületesebbek vagyunk, mint mások, akkor már csak egy lépés választ el minket attól, hogy elbízzuk magunkat és fölényeskedjünk.

A mai evangéliumban Jézus azt tanácsolja, hogy: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.”

Aztán egy kisgyermeket állít a tanítványok közé példaképül. Ezt máskor is megtette, amikor azt mondta, hogy: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában.” (Mt 18,3-4).

A tanítványok elgondolkodhattak azon, hogy milyen egy jó gyermek. Gondolkodjunk el rajta mi is! A gyerek nevelésre szorul. Nem képes önálló döntéshozatalra. Még nincs elegendő tudása és ereje, hogy önálló legyen. A gyermek szófogadó, bízik a szüleiben és őszinte. Még nem tudja megjátszani magát, mint a felnőttek (ezért áttetsző). Számára a játék gyönyörű munka, a munka pedig izgalmas játék. Jézusnak olyan tanítványokra van szüksége, akik bizalommal ráhagyatkoznak a mennyei Atyára.

Jézus legfőképpen saját magát állította elénk példaképül, amikor azt mondta, hogy: „az Emberfia sem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mk 10,45).

Ha a többieknél nagyobbak akarunk lenni, akkor igyekezzünk úgy megelőzni őket, hogy nagyobbak legyünk a szeretetben és a szolgálatban! Annál nagyobbak leszünk, minél inkább hasonlítunk Krisztushoz. Ő a minta, és Ő a cél. És ha az emberi gonoszság keresztre feszít minket, akkor jutunk Hozzá a legközelebb. Tartsuk dicsőségünknek, ha Krisztushoz tartozhatunk!