Augusztus 28. Évközi 21. hét, szombat
Évközi 21. hét, szombat – Mt 25,14-30
Ismerjük-e talentumainkat, és kamatoztatjuk-e azokat?
Talentumaink alatt általában a testi, lelki, szellemi adottságainkat értjük. De ide sorolhatjuk azokat a körülményeket és lehetőségeket is, amelyekbe kerülünk. Ezeket nem azért kapjuk, hogy általuk saját magunknak gyűjtsünk kincset és dicsőséget, hanem hogy azoknak a javára fordítsuk, akiket az Isten ránk bízott. Ezzel fejezzük ki Isten iránti hűséges szeretetünket.
Ne feledkezzünk meg a legfontosabb képességünkről sem, hogy tudunk szeretni! Az is fontos, hogy növekedtünk-e a szeretetben.
Amikor Jézus háromszor is azt kérdezte Pétertől, hogy szereti-e Őt, Jézus mindhárom alkalommal a bárányait, illetve juhait bízta Péterre (vö. Jn 21,15-17). Így tesz az Isten velünk is. Istentől kapott adományaink által Ő maga akar munkálkodni. Különböző körülmények között, egyedi feladatainkkal maga az Isten akar jelen lenni általunk a világban. Közreműködésünkkel akarja szeretni azokat, akiket ránk bízott. A mi szívünket, eszünket, kezünket és lábunkat, egyszóval minket akar használni az Isten ott, ahol élünk.
Isten szabadon osztja ajándékait. Ne azt nézzük, hogy a másik mit kapott, hanem azt kamatoztassuk, amit mi kaptunk. Felelősségtudattal, ugyanakkor örömmel éljünk képességeinkkel és lehetőségeinkkel. Az a szolga, aki elásta az urától kapott egy talentumát, nem az iránta való bizalom jelét látta benne, hanem tehernek tekintette. Tudta ő is, hogy mit várna tőle a gazdája. De ahelyett, hogy urának iránta való bizalma okos és bátor tettekre ösztönözte volna, megbénította őt a felelősségtudat, a helyzetétől és a feladattól való félelem. Képességeinkben és lehetőségeinkben azáltal növekszünk, ha élünk velük, ha használjuk őket.
A szeretetre való képességünkben végtelen lehetőségünk van a fejlődésre. Megtanulni szeretni minden erőfeszítésünket megkívánó, egész életre szóló komoly feladat, amely magában hordja a csalódások és a kudarcok lehetőségét is. Tudjuk, hogy a szeretet az adás és az elfogadás kölcsönössége. Sokszor kevésnek érezzük azt, amit adni tudunk. Ennek ellenére becsüljük meg, amink van, és éljünk vele.
Isten segítségünkre siet, és képessé tesz minket a szeretetből fakadó szolgálatra a nekünk adott Szentlélek segítségével. Ha együttműködünk Vele, akkor bízhatunk benne, hogy amikor az Úr eljön, minket is derék, hű szolgájának fog nevezni, és részt ad nekünk az ő boldogságából.
Kommentáld!