Évközi 21. hét, péntek – Mt 25,1-13

Készen állunk-e arra, hogy bármelyik pillanatban megjelenjünk Isten színe előtt?

Nem tudjuk pontosan, hogy a tíz szűzről szóló példabeszédben mit jelképez a lámpások olaja. Lehet, hogy az áldozatos szeretetet, vagy egyszerűen a jó cselekedeteket. A példabeszéd végső tanulsága a fontos. Az éli okosan az életét, aki tudatosan készül az örök életre. Jól tudjuk, hogy véletlenül nem lehet sem üdvözülni, sem elkárhozni.

A bölcs szüzek visszautasító magatartása tehát nem jelentheti a szeretet vagy a segítőkészség hiányát. Azt jelentheti, hogy a jó cselekedeteket nem lehet az utolsó pillanatban, a halálunkkor másoktól kölcsön kérni, illetve nem lehet nagylelkűen átadni. Életünkben tudunk ugyan egymásnak segíteni, de az üdvösség elfogadására való készség az egyéni személyes felelősség kérdése. Mások érdemei által nem tudunk üdvözülni.

A virrasztásra való felszólítást nem úgy kell érteni, hogy sohasem szabad mélyen elaludni. Hiszen a példabeszédben a szüzek is mindnyájan elaludtak. 

Élet-utunk Krisztus ítélőszéke felé halad, amikor majd Krisztus érdemeink szerint bírál el bennünket. Érdemeket csak itt tudunk szerezni kötelességeink teljesítésével és jótetteinkkel. A halál pillanatában már nem lesz rá alkalmunk.

A földi élet a várakozás jegyében telik. Mindennap tudatosítjuk magunkban, hogy életünk nem örök búcsúzás, hanem örök várakozás. És nemcsak a Krisztussal való mindennapi találkozásra, hanem a Vele való biztosan bekövetkező végső találkozásra is várakozunk. Lehet, hogy Krisztus mindennapi jövetelét nem vesszük észre. A végső találkozás azonban kikerülhetetlen. Akik viszont a mindennapi jövetelekor nem ismerték fel Őt, azok a végső eljövetelekor már csak azt a választ kapják, hogy: „nem ismerlek titeket!”

Krisztus nem azért várakoztat minket, hogy belefáradjunk, hanem hogy mindnyájan elkészüljünk a fogadására. Az is lehet a példabeszéd mondanivalója, hogy ha sötét éjszaka vesz körül minket, ez a legalkalmasabb idő arra, hogy kimutassuk Isten iránti feltétel nélküli, állhatatos szeretetünket.

Örüljünk annak, hogy még élünk, és ezzel időt kaptunk a felkészülésre. Vehetjük felhívásnak is, hogy azért élünk, mert eddig még nem készültünk föl eléggé. És vehetjük biztatásnak is, hogy az Isten reménykedik még bennünk, és ad még időt a megfelelő felkészülésre. De legyünk éberek, mert az öt okos szűz jutalma mellett realitás az öt balga szűz sorsa is! Az ő tragédiájukat az okozta, hogy ők nem készültek föl.

Mindig álljunk készen a Krisztussal való találkozásra! Úgy éljünk, hogy halálunk pillanata számunkra ne meglepetés, vagy tragikus hirtelenséggel bekövetkezett váratlan tragédia legyen, hanem életünk örömteli beteljesedése!