Augusztus 25. Évközi 21. hét, szerda
Évközi 21. hét, szerda – Mt 23,27-32
Segítséget jelent-e mások számára a vallásosságunk?
A képmutató ember magatartása veszélyt jelent mindenki számára. Elsősorban a saját üdvösségére, de másokéra is. Kegyetlenül gyilkos indulatok is lehetnek az álszent ember szívében. Jézus földi életének végzetes és tragikus alakulását is ez a veszélyes métely okozta.
A mai evangéliumi részlet végén Jézus az ószövetségi időkből az Isten küldötteivel szemben tanúsított ellenségeskedést emelte ki. A záró kijelentése így szól: „fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!”. E szavakkal Jézus utalt a rá váró sorsra, saját kereszthalálára, amely az egykori próféták sorsának folytatása és betetőzése. Jézus tudta, hogy az írástudók és a farizeusok kötekedésének, ellenségeskedésének az lesz a vége, hogy az ő halálát okozzák, miként atyáik a prófétákét.
Jézus nem ítélkezni akart kortársai fölött, és egyáltalán nem arról volt szó, hogy őseik bűne miatt ítélné el őket. Jézus azért beszélt a képmutatás veszélyes voltáról, hogy megóvja hallgatóit és minket is a képmutatóktól.
Jézus a képmutató embert azokhoz a fehérre meszelt, kőlapokkal takart sírokhoz hasonlította, amelyek a jeruzsálemi várfalak alatt a Kedron-völgyben és az Olajfák hegyének lejtőin ma is megtalálhatók. Ezek kívülről szépnek látszanak. Belül azonban holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Jézus arra utalt, hogy az álszent, képmutató ember is ilyen. Kínosan vigyáz arra, hogy szavaiban és tetteiben minden külső rituális előírást betartson, sőt túlteljesítsen. De lelkületében nem ilyen. És ha ezeken a területeken másoknál kifogást talál, akkor attól elhatárolódik, Ráadásul a képmutató ember előbb-utóbb mindenkit megront és tönkretesz, akivel kapcsolatba kerül.
Mindnyájunkat figyelmeztet Jézus, hogy „belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség,…” (Mk 7,21). Mivel a helytelen vágyak, szándékok, indulatok és hajlamok a szívünkben születnek meg, ezért egy pillanatig sem szabad ezeket megtűrni. Mert ha ezek felerősödnek, akkor eluralkodnak rajtunk, és végül nemcsak önmagunk, hanem mások számára is az örök kárhozat veszélyét hordozzák magukban.
Ne képzeljük magunkat tökéleteseknek és másoknál különbeknek! Legyünk hálásak, ha hibáinkra vagy bűneinkre figyelmeztetnek minket! Gondolkodjunk el a figyelmeztetésen, és ha tudunk, változtassunk helytelen magatartásunkon!
Ha őszintén vallásos emberek vagyunk, akkor a Szentlélek által Istennel vagyunk élő, személyes kapcsolatban, vagyis a szívünkben Isten lakik. Jézus mondta, hogy „Aki hisz bennem: belsejéből… élő víz folyói fakadnak.” (Jn 7,38), amelyek másokban is az örök életet táplálják. Így jelent segítséget mások számára a mi vallásosságunk.
Kommentáld!