Augusztus 24. Szent Bertalan apostol
Augusztus 24. Szent Bertalan apostol – Jn 1,45-51
Vágyódunk-e személyes kapcsolatra Istennel?
A mai evangéliumban szereplő Natanael nem más, mint a későbbi Bertalan apostol, egy a tizenkettő közül. Az ő személyét a keresztény hagyomány a kezdeti időktől fogva azonosította a ma ünnepelt Szent Bertalan apostollal.
Fülöp híradásából, hogy „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak, a názáreti Jézust”, és Natanael kétkedő válaszából, hogy „Jöhet-e valami jó Názáretből?”, arra következtethetünk, hogy sok zsidó honfitársához hasonlóan Natanael is várta a Messiást. Bizonyára mélyrehatóan tanulmányozta és alaposan ismerte a Szentírást, és jól tudta, hogy Názáretből nem származott próféta. Ennek ellenére ez a kétely nem akadályozta meg őt abban, hogy Fülöp szavára felkeresse Jézust. Ezért dicsérte meg Jézus, meglehetősen szokatlan módon, még mielőtt egy szót is szólt volna: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!”.
Natanael kérdésére, hogy Jézus honnan ismeri őt, azt a választ kapta, hogy: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt”. Számára ez volt a jel, hogy Jézus az Isten küldötte, akit vártak. Mert rajta kívül egyedül csak az Isten tudhatta, hogy mi történt vele Fülöp érkezése előtt a „fügefa alatt”. Ez Natanael személyes titka maradt.
Tudjuk, hogy a „fügefa alatt” lenni kifejezés Jézus korában azt jelentette, hogy valaki a Szentírást tanulmányozta. Natanael talán éppen buzgón kutatta az írásoknak azokat a helyeit, amelyek a Messiásról szólnak. Mintha Jézus azt mondta volna neki, hogy még mielőtt eljöttél volna hozzám, már engem kerestél. És mielőtt Fülöp hívott volna, én már kerestelek és hívtalak téged. Még mielőtt megszülettél volna, ismertelek, sőt mielőtt a világ lett, én már kiválasztottalak, hogy meglásd a végső időket, melyek után vágyakoztál, és találkozz a Messiással.
Jó tudni, hogy Jézus minket is jobban ismer, mint mi saját magunkat, és amikor igazi hivatásunkat keressük, akkor igyekezetünk egy világ kezdete óta tartó isteni előkészületbe ágyazódik bele! Az Úr szemmel tartja érlelődésünket és értékeli erőfeszítéseinket! Kezdettől fogva Ő hív és vonz, hogy miután mi megtettünk minden tőlünk telhetőt az ő keresésében, a kellő pillanatban elénk álljon és így szóljon: „Én vagyok az, akit te keresel.”
Petőfi írja a Távolból című költeményében, hogy „az embert vágyai vezérlik.” Mindenki vágyódik (1) a szeretetre, (2) az értékelésre, (3) a valakihez való tartozásra és (4) a szabadságra. Vágyakozunk-e (5) személyes kapcsolatra az Istennel, Aki Három Személy…?
Vágyódunk-e arra, hogy ne csak halljunk és olvassunk Jézusról, hanem személyesen is találkozzunk Vele? Vágyódunk-e arra, hogy Ő megmondja nekünk, Isten miért teremtett, és mire hív minket?
Jézus nemcsak találkozni szeretne velünk, hanem együtt akar lenni velünk (nemcsak a földi, hanem az örök életben is). Merjük rábízni életünket Istenre, aki a legjobbat és legnagyobbat akarja adni nekünk: Önmagát!
Mindnyájunkra vonatkozik, amit Szent Ágoston felismert: „Magadnak teremtettél minket, Urunk, és nyugtalan a mi szívünk, amíg Benned meg nem nyugszik!”
Kommentáld!