Évközi 12. hét, csütörtök – Mt 7,21-29

Mi a biztos alapja a jelen és a jövendő életünknek?

A mai evangéliumi részlet remélhetőleg minden vallásos magyar emberben nagyon jó érzéseket kelt, ugyanis augusztus 20-án minden évben ezt az evangéliumi részletet halljuk. Nemcsak az ünnepen, hanem életünk minden napján ügyelnünk kell arra, hogy mire építjük életünket, valamint képletesen szólva mire építünk házat és hazát. Szent István királlyal kapcsolatban hálával szoktunk emlékezni arra, hogy nemcsak erre a földi életre akart nekünk hazát adni, hanem az örök életre is.

A mai evangéliumban Jézus arra figyelmeztet, hogy nem elég csupán hallgatni az ő tanítását, hanem meg is kell azt valósítani. Az utolsó ítéleten a tetteinket fogják számon kérni tőlünk. De nemcsak azt kérik számon, hogy mit végeztünk vagy mit mulasztottunk el, hanem azt is, hogy milyen lelkülettel végeztük a munkánkat, vagyis a szándékainkat is.

Szándékaink szempontjából fontos kérdés, hogy csupán a magunk akaratát és tetszését követtük-e, vagy képességeinket, lehetőségeinket, sőt még a rendkívüli adományainkat is Isten akarata szerint használtuk-e fel. Még a csodás adományok felhasználása sem feltétlenül a szent életünk bizonyítéka, hiszen ezeket (mint pl. az ördögűzés vagy a csodás gyógyítás hatalmát, stb.) a közösség javára és Isten akarata szerinti felhasználásra kaptuk. Egyedül Isten akaratának teljesítése mutatja meg, hogy Jézus igazi tanítványai vagyunk-e.

Aki az Istentől kapott adományait nem Isten akarata, hanem saját akarata és tetszése szerint használja fel, az csak látszólag cselekszik Jézus nevében, mert nem működik együtt Jézussal. Az ilyen ember munkáját nem kíséri Isten áldása. Ráadásul az ilyen ember a megpróbáltatásokban könnyen elveszítheti még a hitét is, és kiteszi magát a kárhozat veszélyének.

A sziklára épült ház az állandóságot, a szilárdságot jelképezi, ugyanakkor az evangéliumi tanítás megvalósításával mi magunk is átalakulunk. Isten gyermekeivé válunk, és kialakul bennünk a Krisztushoz való hasonlóság. Eltölt minket a Krisztus tanításában rejlő isteni erő, és akkor a kísértésekben, a megpróbáltatásokban és a nehéz helyzetekben is meg tudjuk állni a helyünket. Nem csupán a magunk erejében kell bízni, hanem annak a kegyelemnek a segítségében is, amelyet jótetteink jutalmául állandóan megkapunk.

Életünk egyetlen napján se feledkezzünk meg arról, hogy miért kaptuk életünket, hogy mi végre vagyunk a világon, és hogyan érdemes élni. Isten örök boldogságra, örök életre teremtett minket. Elszántságunkon és céltudatosságunkon kívül szükségünk van Isten kegyelmére, amelyhez a mindennapi imádságban, a szentmiséken a szentáldozásokban, és a szentgyónásokban jutunk.

Törekedjünk arra, tegyünk meg érte mindent, hogy a mi egyéni életünkben is legyen meg az Isten akarata. Ezt teljesítve építhetünk földi életünkben biztos jövőt, és juthatunk be a mennyek országába!