Augusztus 15. – Szűz Mária mennybevétele Jel 11,19a; 12,1-6a;10; 1Kor 15,20-27c; Lk 1,39-56
Tudjuk-e, miért fontos számunkra Szűz Mária mennybe való felvételének, Nagyboldogasszonynak az ünnepe?
Ma azt ünnepeljük, amit XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdetett ki, hogy az Isten Máriát „földi életének befejezése után testével együtt felvette az égi dicsőségbe”. Fontos megjegyzés, hogy ezzel a fogalmazással a pápa nem kívánta eldönteni azt a kérdést, hogy vajon Mária meghalt-e vagy halál nélkül jutott fel a mennybe.
A mennybe fölvett Boldogasszony ünnepe augusztus 15-én már Szent István uralkodása kezdetén is megvolt. István Székesfehérvárott gyönyörű templomot építtetett a mennybe fölvett királynő tiszteletére, és augusztus 15-re országos búcsút rendelt el. 1015-ben az éppen hazánkban vendégeskedő velencei bencés papot, Gellértet kérte fel ünnepi szónoknak. Gellért latinul úgy beszélt a Napbaöltözött Asszonyról, hogy e beszéde miatt kérte fel őt István a fiának, Imrének nevelőjéül.
Hartvik krónikás megírta, hogy amikor Gellértnek feltűnt, hogy a magyaroktól sohasem hallotta Mária nevét emlegetni, megmagyarázták neki, hogy: „a magyarok nemzetsége őt csak Úrnőnek, Királynőnek hívja. Az ő nyelvükön eme Szűz mennybevételének ünnepét saját nevének hozzátétele nélkül Királynő napjának nevezik.”
De miért fontos számunkra ez az ünnep?
1. A mi megdicsőülésünk bizonyítéka. A szentlecke ír arról, hogy nemcsak Jézus kapta meg a megdicsőült testét. Halálunk után – a sorozat tagjaként – Máriához hasonlóan a mi testünknek is része lesz az örök boldogságban.
2. A mai ünnep hitünk és reménységünk erősítője. Mária sokszor megtapasztalhatta az ősevangéliumban megjövendölt ellenségeskedést, amiről az olvasmányban hallottunk. De hitt abban, hogy Isten ereje győz. Az ő ereje mutatkozott meg abban is, hogy Jézus Édesanyját testében is felvette a mennybe. Bármi történik velünk, Máriához hasonlóan higgyünk mi is Isten ígéreteinek teljesülésében!
3. Nemcsak magunkért kaptuk a hitet. Mária nemcsak a földi életünkre lett anyánkká a kereszt alatt, és István végrendelete szerint nemcsak itt a földön lett minden magyar Nagyasszonya, hanem a mennyben is. Szent István nemcsak itt a földön akart nekünk hazát és pártfogót adni. Mária a mennyben is gondoskodik rólunk, közbenjár értünk, és oda vár mindnyájunkat. Ha igazán szeretjük hozzátartozóinkat, akkor az égben is együtt akarunk velük lenni. Ennek érdekében mindent meg kell tennünk szeretteinkért és minden honfitársunkért is!
A mennybe fölvett Boldogasszonynak, a mi Nagyasszonyunknak a példájára mi is örömmel adjunk hálát Isten irgalmáért, hűségéért és gondviseléséért, ahogyan Ő adott erre mintát a Magnificat hálaénekében. Ismerjük el, és ne feledjük, hogy nekünk is van miért hálát adni!
És főleg, kövessük Mária példáját Isten akaratának alázatos teljesítésében! Bízzunk az ő oltalmában, és azt se felejtsük, hogy a mi égi Édesanyánk – földi életünk után – mindnyájunkat vár az égi hazába!
Kommentáld!