Évközi 19. hét, péntek – Mt 19,3-12

Elköteleztük-e magunkat Isten mellett, és egy ember vagy egy emberi közösség mellett?

A farizeusok azt kérdezték Jézustól, hogy: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania feleségét?” A Törvénykönyvet idézték, amely lehetővé tette a válást. Jézus azonban – Joseph Ratzinger megfogalmazása szerint „az ősrégivel az őseredetit állította szembe”. Jogszabály helyett a Biblia első fejezeteire utalt, a teremtés kezdetére, mely szerint „a férfi… elhagyja apját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek”. Tudjuk, hogy a bibliai fogalmakban gondolkodó ember számára a test az egész embert jelenti. Tehát nemcsak a testi egyesülésről van szó. A mai értelemnek megfelelő fordítás: ketten eggyé lesznek. Jézus megerősítette: „Amit… Isten egybekötött, ember szét ne válassza”!

Jézus tisztázta azt, hogy Isten olyan szeretet-kapcsolatra teremtette az embert, amellyel elfogadja a másik embert feltétel nélkül (közös sorsuk kockázataival együtt). Ennek a célja az, hogy ketten eggyé váljanak, s ne legyen külön életük,külön sorsuk, hanem csak egy.Ennek megfelelően a házasság sírig tartó élet- és sorsközösség. Ha a két fél közül az egyik nem így gondolja, akkor a szentségi házasság nem jön létre!

Jézus jól tudta, hogy milyen nehézségek, sőt szakadékok támadhatnak két összetartozó ember között. Nem olyan áron kell eggyé válni, hogy a két összetartozó ember közül az egyik árnyékká, visszhanggá váljék a másik mellett. Mindketten teljes önmagukkal tartoznak a másiknak. A szeretetnek az eltorzulása volna, ha a békesség kedvéért az egyikük föladná önmagát. A házasságban a két félnek úgy kell egybeforrnia, hogy közben ne szűnjék meg, hanem kiteljesedjék mind a két személy szabadsága. És mindez olyan hűségben, amely nemcsak a test hűsége, hanem a léleké is.

Jézus a tanítványok felvetése nyomán megragadta az alkalmat, hogy igenlően állást foglaljon a nőtlen, illetve a szűzi élet vállalásának lehetősége mellett is. De hozzátette, hogy a házasságról lemondani csak a mennyek országáért érdemes. Tehát nem kényelemből vagy a kockázatoktól való félelem miatt kell tartózkodni a házasságtól. Mindenkinek határozott és végleges döntést kell hoznia azzal kapcsolatban, hogy Isten mellett vagy ellen, és ezzel együtt egy ember, vagy egy emberi közösség mellett dönt, saját üdvössége érdekében.

Isten szabadnak teremtette az embert, és ennek szabad elhatározásban kell megnyilvánulnia. A szabad döntés elkerülhetetlen. A házasságkötésnél is az első kérdés ez: „szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?” Az embernek szabadon kell meghoznia döntését.

A teljes önátadás melletti döntésünk maradéktalan megvalósításában és a halálunkig tartó hűségünkben, vallásos gyakorlataink megtartása révén (szentmisék, imák által) segítsen és szilárdítson meg minket az Isten!