Évközi 18. hét, szombat – Mt 17,14-20

Élő és személyes-e a hitünk Krisztusban?

A mai evangéliumi jelenet mindhárom szinoptikus evangéliumban szerepel. A beteg fiút Máté evangéliumában az apja először holdkórosnak mondja, míg Márk és Lukács evangélisták szerint megszállott. Tudvalevő, hogy a régiek a lelki betegségek kitöréseit a hold változásaival hozták kapcsolatba. Később a 18. versben Máté evangélista azt írja, hogy az ördög kiment belőle.

Figyelemre méltó, hogy az apa felkiáltása egészen liturgikus jellegű. Ez a megszólítás is Máté sajátja. Ő már keresztény könyörgésként fogalmazza meg az apa kérését.

Nem egészen világos, hogy kinek szólnak Jézus nagyon kemény mondatai (az apának, a körülállóknak, vagy a tanítványoknak, akiknek nem volt elég hitük ahhoz, hogy éljenek a kapott hatalommal). Márk azt írja, hogy a tanítványok azért nem tudták meggyógyítani a fiút, mert nem imádkoztak. Márk 9,29 szerint: „Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására”.

A hit és az ima összetartoznak. Ezért Máté ide illeszti be Jézusnak a hitre vonatkozó mondását, amelyet majd ismét felhasznál a 21. fejezet 21. versében (párhuzama megtalálható a Márk 11,22-23-ban). A mondás a mustármag és a hegy ellentételére épít. A mustármag a legkisebb méretű jelkép Jézus példabeszédeiben (vö. Mt 13,31). Ekkora kis hit képes olyan nagy dolgokat is megmozdítani, mint egy hegy. Jézus mondatában benne van az is, hogy az apostoloknak adott hatalom nincs korlátozva. Azért nem tudták kiűzni az ördögöt, mert hiányzott az alap (vagyis a hit).

Képletes mondásról van szó, aminek az a lényege, hogy a hit alapján mindent el lehet érni Istennél, ami üdvösségünkre szolgál. A hit meg tudja mozgatni Isten mindenhatóságát. De az igazi hitben az is benne van, hogy Isten akarata váljék valóra, ne pedig a mienk. Az is igaz, hogy a hit Isten ajándéka, és nem lehet kierőszakolni, de az embernek fel kell készülni arra, hogy befogadhassa. Ebben az előkészületben segít az ima és a böjt (vö. Mt 6,5-18).

Jézus nagyon kemény mondatait megrendült lélekkel érdemes magunkra alkalmaznunk: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig leszek még veletek? Meddig tűrjelek titeket? …gyönge a hitetek.” Főleg akkor igaz ez, amikor nem sikerül megszabadulni bizonyos megrögzött rossz szokásainktól (pl. a mások bűneivel való foglalkozástól, mások megítélésétől, saját szenvedélyeinktől, vagy akarat-erőnket és időnket pocsékoló, esetleg alantas és tisztátalan gondolatainktól, melyek miatt sokszor visszaesünk bűneinkbe, stb).

Amikor úgy érezzük, hogy megingott lábunk alatt a hit talaja, és nem tartjuk becsületesnek, hogy kimondjuk azt a szót, hogy hiszek, amikor hitünk biztonsága megrendül bennünk és gyenge az akaratunk, akkor van a legnagyobb szükségünk arra, hogy Jézushoz kiáltsunk, Vele találkozzunk, és személyes hit ébredjen bennünk.