Évközi 18. hét, kedd – Mt 14,22-36

Próbatételeinken megedződött-e a hitünk?

Azt várnánk, hogy a csodálatos kenyérszaporítást követő estén Jézus összeül tanítványaival, megbeszélik, kiértékelik a jelentős csoda tanulságait, esetleg énekelnek, imádkoznak, vagyis együtt töltenek egy hangulatos, csodálatos estét.

Ehelyett Jézus a fárasztó nap után az amúgy is fáradt apostolokat csónakba ültette. Pedig már ide is fáradtan jöttek, éppen azért, hogy pihenjenek egy kicsit. Meghagyta nekik, hogy evezzenek át a túlsó partra, aztán magukra hagyta őket, Ő maga pedig fölment a hegyre, hogy ott egyedül imádkozzék.

Ráadásul éjszaka erős ellenszél támadt, az evezősök nehezen küszködtek vele. S ekkor a vízen járva megjelent Jézus a csónak közelében. A tanítványok azt hitték, hogy kísértettel van dolguk. Egyéb se hiányzott ezeknek a fáradt, félelemmel és szorongással teli embereknek. A hajón kitört a pánik. „Rémületükben” kiáltozni kezdtek, és csak ekkor 

szólította meg őket Jézus: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!”

 Gondolkodjunk el Péter kételkedésből fakadó istenkísértő hitén, mellyel „Péter odaszólt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Gondolkodjunk el a rémületén is, amikor a hullámokon járva süllyedni kezdett, és a kétségbeesett segélykérésén: „Ments meg, Uram!” Véssük szívünkbe Jézus válaszát is: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Végül ne feledjük a tanulság levonását sem: „Te valóban az Isten Fia vagy!” Máté evangélista hozzátette, hogy Genezáret földjének lakói is „felismerték Jézust”. „És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak.”

Jézus a hitre akarta rávezetni a tanítványokat. Egyedül Péterben éledezett a hit, hogy az óriási hullámok tetején való vízen járást csak Jézus teheti meg. Ezért meg is kapta a kiválasztás előjelét. Jézus maga mellé állította a hullámokra, majd szeretete bizonyítékául beszállt hozzájuk a hajóba (jóllehet Neki nem volt rá szüksége).

Péternek és utódainak a történelem viharai között majd tanúskodniuk kell Jézus istenségéről. Az lesz a feladatuk, hogy terjesszék az evangéliumot, majd erősítsék meg az emberek Istenbe vetett hitet és a Krisztus iránt érzett bizalmát.

Nálunk se maradjon el a tanulság levonása! Mert segítséget csak Jézustól várhatunk. Nekünk is szükségünk van próbatételekre, hogy erős, kipróbált hitünk legyen. Olykor úgy tűnik, mintha Isten magunkra hagyna minket, és kiszolgáltatna a körülményeinknek, betegségeknek és szenvedéseknek, ellenségeinknek, sőt, még a sátánnak is. Ezek a megpróbáltatások annak érdekében történnek, hogy megerősödjék a hitünk abban, hogy Isten mindig velünk van és számíthatunk Rá. Ha bízunk Benne, akkor megsegít és üdvözít minket.

Csak a Jézusba vetett hit, az ő tanításának a követése menthet meg minket. Ehhez azonban őszinte megtérésre van szükségünk!