Július 18. Évközi 16. vasárnap
Évközi 16. vasárnap – Jer 23,1-6; Mk 6,30-34
Hogyan töltjük a vasárnapokat és a szabadságunkat?
Ma Jézus arra hív minket, hogy jól ünnepeljük a vasárnapot, és jól töltsük el a szabadságunkat, a vakációnkat.
A vasárnapoknak és a szabadságunk idejének ugyanazok a céljai. A pihenés és a törődés az Istennel, valamint egymással.
A pihenés kötelesség. Nemcsak testünk fárad el, hanem a lelkünk is. Tartózkodnunk kell minden olyan tevékenységtől, amely akadályozza az Istennel és az egymással való személyes együttlétet. Figyelnünk kell egymásra is, hogy mindegyikünknek legyen lehetősége a test és a lélek számára szükséges pihenésre.
Fel kell töltődni. Az igazi felüdülést az Istennel és egymással való kapcsolatainkban kell megtalálnunk. Nem magányban, hanem Jézussal és szeretteink közösségében lehet igazán pihenni. A baj kezdetét jelzi, ha nem jelent felüdülést a szeretteinkkel való együttlét.
Jézus arra hív bennünket, hogy legyünk Vele, de ez nem jelenthet elzárkózást mások elől, hanem mindig arra szolgál, hogy megnyíljunk mások felé. A pihenés elengedhetetlen feltétele, hogy Jézus is legyen velünk. Csak Ő tudja megerősíteni bennünk az Isten- és embertársaink iránti szeretetet. Tőle tanuljuk meg, hogy az élet értelme és célja az odaadás, az elfogadás és a viszonzás. Nem a magunké vagyunk, hanem Istené, aki általunk akarja ajándékozni magát szeretteinknek.
Pihenés ürügyén nem hanyagolhatjuk el a felebaráti szeretetet. Jobban kell figyelnünk szeretteinkre, akiket ránk bízott a jó Isten.
Kell valaki, akinek elmesélhetjük örömünket és bánatunkat. Mindenek előtt Jézusnak kell elbeszélnünk, hogyan teljesítettük missziós küldetésünket, és meg kell osztani Vele az örömünket. Mi is hallgassunk meg másokat, hogy mi történt velük. Adjunk lehetőséget arra, hogy mások is megoszthassák velünk örömeiket, kudarcaikat és bánatukat is. Jó lenne, ha a vasárnap és a szabadság ideje a házastársak, szülők és gyermekek között is ilyen odafordulás lenne egymás felé. A figyelmesség, az empátia, az odafordulás előfeltétele, hogy az ember kilépjen saját önző világából és megnyíljon mások felé.
Védett időt és első helyet kell biztosítani a szentmisének, ahol táplálkozunk egyrészt Isten igéjével, másrészt Krisztus Testével, az élet kenyerével. A családi tragédiák akkor kezdődnek, amikor nem szentelik meg szentmisével a vasárnapot és a szünidőt.
Kommentáld!