Június 13. Évközi 11. vasárnap
Évközi 11. vasárnap – Mk 4,26-34
Hogyan élhetjük Isten életét?
Tudjuk, hogy vallásos életünk alapja Isten élete bennünk, amely az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való szeretet-kapcsolatot foglalja magában. Amikor azt kívánjuk valakinek, hogy: „Isten éltesse”, akkor azt óhajtjuk, hogy a Szentlélek által egyre személyesebb legyen a kapcsolata az Atyával és a Fiúval. Ez nem egy statikus, megmerevedett állapot, hanem igazi élet.
Az élet szüntelen növekedés, fejlődés. Isten bennünk való élete is az. Erről szólnak Jézus mai evangéliumban elhangzott példabeszédei.
Isten országa olyan élet, amely a saját természete szerint növekszik, mint a földbe vetett mag. Ahogyan a vetést sem lehet sürgetni, hogy gyorsabban nőjön, ugyanígy az isteni élet kialakulását sem szabad túlbuzgó módon siettetni és erőltetni magunkban (!és másokban sem!), mert ezzel csak kárt okozunk.
Jézus tanításának a lényege, hogy Isten országa, vagyis az ő uralma fokozatosan bontakozik ki bennünk. Egész életünk folyamán gazdagodik, gyarapszik, de ezt mi nem tudjuk szabályozni. Egyszerűen Isten idejében kell élni. Hagyni kell, hogy Isten élete egyre jobban átjárjon minket, és a maga törvényei szerint átformálja gondolkodásunkat, érzelmeinket, akaratunkat és emberi kapcsolatainkat. Isten országában a szeretet uralkodik, amelyben elengedhetetlen a türelem. „A szeretet türelmes” (1Kor 13,4). „Az Isten szeretet” (1Jn 4,16).
De mit tehetünk annak érdekében, hogy Isten élete, egyre jobban kibontakozzék bennünk és közöttünk? A legfontosabb, hogy jól előkészítsük lelkünk szántóföldjét Jézus tanításának befogadására. Isten igéje csendesen dolgozik a lelkünkben, napról-napra alakítja szemléletmódunkat, szándékainkat, akaratunkat.
Legfontosabb tennivalónk: hogy eleven kapcsolatban maradjunk Istennel, mint a szőlővesszők a szőlőtőkével. Sohasem szabad elfelejtenünk Jézus szavait: „Nálam nélkül semmit sem tehettek” (Jn 15,5)! Készségesen kell követnünk azokat az útmutatásokat, amelyekben felismerjük a Szentlélek irányítását! Ezeken kívül használnunk kell az Istennel való együttműködés erősítésének eszközeit. Ezek az eszközök a napi személyes ima, a szentmisén való részvétel (szentáldozással!), a bűnbánat szentségének rendszeres igénybevétele, stb…
Földi életünk végéig nem lehetünk véglegesen készen. Istennel együttműködve életünk utolsó pillanatáig meg kell tennünk mindent az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való személyes kapcsolatunk fejlődéséért! A többi az Isten dolga. Ő adja a növekedést. A mi feladatunk az, hogy jó termőföldet készítsünk magunkban az Isten életének magja számára. Azután vigyázzunk a mag fejlődésére, hogy aratáskor bő termést hozzon.
Kommentáld!