Úrnapja, Krisztus Szent Testének és Vérének az ünnepe    Kiv 24,3-8; Zsid 9,11-15; Mk 14,12-16. 22-26

Tudjuk-e, mit ünneplünk ma és minden szentmisében?

1264-ben egy cseh pap kételkedett abban, hogy az ostya valóban átváltozott Krisztus testévé. Amikor az átváltoztatott ostyát megtörte, egy csepp vér hullott a korporáléra. Ezt megmutatták IV. Orbán pápának, aki ennek hatására rendelte el, hogy a Szentháromság vasárnapja utáni csütörtök legyen külön ünnep Krisztus Testének és Vérének tiszteletére. Ez több országban ma is munkaszüneti nap. Mi viszont 1945 óta a következő vasárnapon ünnepeljük (idén az évközi 10. vasárnapon).

Az olvasmány elmondja, hogy miután a zsidó nép elfogadta az Úr Mózes által közölt feltételeit, néhány fiatal közreműködésével Mózes megkötötte a szövetséget Jahvéval. Fontos szerepet kapott az áldozatbemutatásnál a kiömlő vér, amelyet Mózes a szövetség megpecsételésére a népre hintett.

A mai evangélium arról számol be, hogy Jézus a húsvéti vacsorán a kenyeret úgy adta a tanítványoknak, hogy „Ez az én testem”, a bort pedig „Ez az én vérem, a szövetségé, mely sokakért kiontatik”.

Azt ünnepeljük ma, hogy minden szentmisében jelenvalóvá válik Krisztus egyszeri, tökéletes és megismételhetetlen keresztáldozata. Hisszük, hogy Isten igéje és a Szentlélek ereje révén a kenyér és a bor színe alatt az Oltáriszentségben valóságosan jelen van az önmagát értünk feláldozó, de feltámadt Jézus Krisztus. Ő elválaszthatatlan egységben él az Atyával és a Szentlélekkel, ugyanakkor nekünk adja önmagát.

A feltámadott Krisztusban már nincs külön a test és a vér. Ennek ellenére Jézus azért akarta ránk hagyni külön-külön az ő Testét és Vérét, mert a feláldozottság állapotában akart velünk maradni, hogy Őt magunkhoz véve mi is készek legyünk áldozattá válni. Táplálékunkká akar lenni, hogy Vele eggyé válva mi is képesek legyünk arra, hogy életünket odaadjuk a magunk és szeretteink üdvösségéért.

Mi, magyarok arra is gondolhatunk, hogy Jézus cselekedete (az Istennek velünk kötött új szövetsége) olyan volt, mint történelmünkben a honfoglalás előtt a hét fejedelmi személy által megkötött vérszerződés. Annak lényege az volt, hogy mi egy test és egy vér, vagyis testvérek vagyunk. Jó tudni, hogy csak a magyar nyelvben használatos a „testvér” szó.

Mondhatjuk tehát, hogy ma és minden szentmisében Krisztus velünk kötött vérszerződését ünnepeljük.

Kérjük a mai ünnep egyik himnuszának utolsó előtti versszakával: „Üdvösségszerző Áldozat, ki mennynek tárod ajtaját, ellenségek törnek reánk, nyújts segítséget, adj erőt!”