Május 30. Szentháromság vasárnapja
Szentháromság vasárnapja (Hősök Napja, Gyermeknap) Mt 28,16-20
Ápoljuk-e a személyes kapcsolatot az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel?
A mai evangéliumi részlet az egyetlen hely a Szentírásban, ahol a Szentháromság személyei közvetlenül egymás mellett vannak megemlítve. Máté, Márk és Lukács evangélista Jézus keresztségével kapcsolatban említi együtt az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Jézus ki sem ejtette azt a szót, hogy Szentháromság. Tanításából megismertük, hogy minden élet forrása az Atya, és az Ő Fia azért lett emberré, hogy a Szentlélek által nekünk részünk lehessen Isten életében. Jézus ennek részletes kifejtését a Szentlélek irányítása mellett az apostolokra és utódaikra bízta. Erre gondolt akkor, amikor azt mondta, hogy: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek.” (Jn 16,12)
A megkeresztelkedés által személyes kapcsolatba kerülünk az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel, és ezt a kapcsolatot tudatosan ápolnunk kell. Ez lelki életünk legfontosabb feladata. Enélkül nincs sok gyümölcsöt termő vallásos élet.
A magyar népnek a kereszténység felvételét követő néhány évszázadban azért volt olyan sikerekben gazdag, erőteljes és bőven termő az élete, mert mélységesen személyes volt az emberek vallásossága. Ezt bizonyítja a mai ünnep is, amelyet az Árpád-házi Könyves Kálmán királyunk már 1100 körül elrendelt, hogy a Pünkösd ünnepe utáni vasárnap legyen a Szentháromság ünnepe. A világegyházban csak 1334-ben (több mint 200 évvel később) tette kötelező ünneppé XXII. János pápa.
Isten fontosnak tartotta, hogy kinyilatkoztassa nekünk belső szentháromságos életét. Ő nemcsak „Emmánuel” (vö. Mt 1,23), vagyis velünk levő Isten akar lenni, aki mellénk szegődik, hanem bennünk akar lakni. Mivel Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára, vagyis közösségi lénynek teremtette, ezért akkor leszünk igazán boldogok, ha már most is a Szentháromság szeretet-közösségében élünk.
Emberi világunkban csak akkor lesz harmónia, rend, ha az isteni személyek átjárják döntéseinket, tetteinket. Az Atyától meg kell tanulnunk az irgalmat, a kitárulkozást, a gondoskodást, az ingyenes szeretetet. A Fiú mintájára odaadó szeretet-áldozatokká kell válnunk. És mindezt a Szentlélektől átjárva kell tennünk, átlelkesítve a világot, törekedve az igazság szerinti életre.
Tudatosítsuk magunkban, hogy amikor azt mondjuk a másiknak, hogy Isten éltessen, ezzel azt kívánjuk neki, hogy legyen a Szentlélek által élő, eleven, személyes kapcsolata az Atyával és a Fiúval!
A Szentháromság titka előtt leborulva adjunk hálát azért, hogy a már most a földi életünkben részünk lehet az Atya, Fiú és Szentlélek szeretet-közösségében, amely majd az örök életben vár ránk!
Kommentáld!