Húsvét 6. hete, szombat – Jn 16,23-28

Mit tartunk a legfontosabbnak, amit Jézus nevében kérhetünk az Atyától?

Jézus többször biztatott minket a kérő imára.

A mai evangéliumi részletben is azt igéri, hogy: „Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.” Aztán ezt meg is erősíti: „Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen!”

Vajon mi az, amit ha Istentől kérve megkapunk, akkor teljes lesz az örömünk? Egy nagyon értékes tárgy, vagy egy olyan helyzet, illetve állapot, ami után vágyódunk? Szeretteink egészsége és jóléte, vagy bármi itt a földön?

A Jézus nevében való kérés azt feltételezi, hogy az iránta való szeretetünk olyan mértékű, hogy egységben vagyunk Vele, és így azt fogjuk kérni, ami az ő akaratának megfelel. Az ő akarata pedig az, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeret minket, és ahogyan Őt szereti az Atya. Ez azonban csak a Szentlélek által lehetséges.

Amikor Lukács evangéliumában Jézus a kitartó kérő imára buzdít, a végén megjegyzi, hogy: „mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle” (Lk 11,13). Isten nemcsak különféle ajándékokat akar adni, hanem minden ajándékában önmagát akarja adni nekünk, mégpedig egészen és teljesen.

Ahhoz, hogy tudjuk, mit kell kérnünk, meg kell szívlelnünk az idősödő Pál apostol jó tanácsát, amit a római híveknek írt: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S Ő, Aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a lelkünk kívánsága, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.” (Róm 8,26-27)

Idősödő korunkban tapasztalhatjuk, hogy Isten fokozatosan minden földi ajándékát visszaveszi tőlünk, még a legszükségesebbeket is: erőnket és egészségünket, járóképességünket, hallásunkat, szemünk fényét (vagyis a látásunkat), sőt még a gondolkodásunkat, a memóriánkat is, és már csak Ő marad meg nekünk. Ezért a legszükségesebbet: az üdvösséget kell kérnünk tőle magunk és szeretteink számára.

Jézus nevében az lehet a legfőbb kérésünk az Atyától, hogy az Atya irántunk való szeretetét méltó módon tudjuk viszonozni. Valamint ezt a szeretetet tovább tudjuk adni azoknak, akiknek Ő általunk akarja adni.