Május 9. Húsvét 6. vasárnapja
Húsvét 6. vasárnapja – Jn 15,9-17
Jézus szeretetével szeretjük-e egymást?
A múlt vasárnapi evangélium szerint a Jézussal való kapcsolatunknak olyan élőnek kell lennie, mint a szőlővessző kapcsolata a szőlőtővel. A mai evangéliumban ezt a kapcsolatot Jézus a kölcsönösen és tudatosan vállalt barátságnak nevezi. Ennek jellemzője és ugyanakkor a feltétele az, hogy megtesszük azt, amit Jézus kér tőlünk. Nagyon fontos, hogy ez szabadon és tudatosan vállalt kapcsolat legyen. Ezért mondja Jézus, hogy: „Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek”
Jézus meg akarja velünk osztani örömét, melynek az a forrása, hogy az Atyával teljes egységben él. Mivel megtette az Atya akaratát, ezzel megmaradt az Atya szeretetében. Jézus úgy lett a barátunk, hogy az Atya parancsát teljesítve mindent átadott nekünk, amit az Atyától kapott. Nemcsak isteni életét, hanem egész földi életét is egészen a kereszthalálig. A mi örömünket is a másoknak szentelt életünk teszi teljessé, vagyis ha nem önmagunknak élünk.
Arra kell törekednünk életünk mindennapján, hogy életünk teljes odaadásával szeressük egymást. Az Atya így szereti a Fiút, és Jézus is így szeret minket. Így leszünk Jézusnak a barátai. Arra választott ki minket Jézus, hogy az ő akaratával összhangban éljünk.
Az örömteli élet nem jelent gondtalan életet. A gondok hozzátartoznak az életünkhöz. Egyetlen egy módja van annak, hogy megőrizzük szívünk nyugalmát, hogy ha rábízzuk életünket a gondunkat viselő Istenre, vagyis ha hiszünk Istennek irántunk való szeretetében.
Jézus a mai evangéliumi részletben többször is felhívja a figyelmünket arra, hogy a Vele való baráti kapcsolat magában foglalja az egymás iránti szeretetünket is: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki életét adja barátaiért.”
Jézus számára a szeretet elsősorban azt jelenti, hogy egymással maradunk. Ez nem mindig könnyű, és gyakran ütközhetünk egymással, időnként nem értjük egymást, esetleg csalódhatunk is egymásban. De a másik életünk része marad. Nem tudjuk, és nem is akarjuk őt többé nélkülözni, és nem akarjuk őt többé elhagyni. Jézus úgy szeret minket, hogy nem akar többé nélkülözni bennünket. Azt kéri tőlünk, hogy maradjunk meg az ő szeretetében. Mindenekelőtt engedjük, hogy szeressen minket.
A szeretetben mindig növekednünk kell. Állandóan ápolni kell az Istennel és az egymással való kapcsolatainkat, és figyelnünk kell arra, hogyan szeressük Őt és egymást. Isten szeretetét úgy tudjuk viszonozni, hogy ha egymást szeretjük türelmes, figyelmes, jóakaró, tapintatos, szelíd, megértő, önzetlen, sőt ha kell, akkor önfeláldozó szeretettel.
Ne feledjük, hogy mindez csak akkor valósulhat meg, ha együttműködünk a Szentlélekkel!
Kommentáld!