Május 5. Húsvét 5. hete, szerda
Húsvét 5. hete, szerda – Jn 15,1-8
Életünk legfontosabb feladatának tartjuk-e a Jézussal és az embertársainkkal való kapcsolat ápolását?
Ma újra az elmúlt vasárnapi evangéliumi részletet olvassuk. Ne feledjük Jézusnak a szőlőtőről és a szőlővesszőkről mondott hasonlatának felszólítását, hogy életközösségbe, valóságos egységre kell jutnunk az Atyával, a Fiúval és egymással.
Jézus a hasonlatát az „Én vagyok” kifejezéssel vezeti be, amelyben mindig Istennek az ószövetségi Jahve nevére való utalás van: én az vagyok, aki mindig veled vagyok. Ezzel az én-meghatározással azt is akarja mondani, hogy: olyan kapcsolatban vagyok veled, mint a szőlőtő a szőlővesszőkkel. A vesszőket a szőlőtőből eredően ugyanaz az élet járja át. A tőke felől folyamatosan áramlanak az éltető nedvek, a vesszők feladata pedig a továbbadás. Ahogyan a szőlővesszők nem nélkülözhetik a tőke felől érkező nedveket, mert ebből fakadnak a rügyek, majd ezek éltetik a zamatos szőlőfürtöket, ugyanígy vagyunk Krisztussal is.
Figyelemre méltó, hogy Jézus nem egyszerűen csak szőlőtőnek mondta magát, hanem jelzőt is tett eléje: „Én vagyok az igazi szőlőtő”. Ezzel hangsúlyozni akarja, hogy egyedül ő ad igazi, valóságos életet. Mert általa ugyanaz az élet jár át minket, amely az Atyában volt és van kezdettől fogva. Ez nem olyan, mint amit általában életnek gondolunk, hanem ez Isten élete bennünk. Jézus révén mi is valóságosan Isten gyermekei vagyunk. És ha Krisztussal egységben vagyunk, akkor egyek vagyunk azokkal a testvéreinkkel is, akik ugyanarról a tőről élve ugyanazt az isteni életet hordozzák magukban.
A szőlővesszők a szőlőtőtől nem azért kapják az életet, hogy öncélúan éljenek, hanem azért, hogy gyümölcsöt hozzanak. „Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem” – mondja Jézus. Viszont „Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz”.
Komolyan kell vennünk Jézusnak azt a kijelentését is, amely nem fenyegetés akar lenni, hanem vigasztalás, hogy a mennyei Atya minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz a tőről. Hittel és bizalommal kell fogadni a megmetszést is, mely könnyeket hoz elő a szőlővesszőkből, hiszen ez fájdalmas. De ennek a célja a termésre szánt vesszők erősítése, a bőségesebb élettér biztosítása a jobb gyümölcstermés érdekében.
Alapvető kötelességünk a gyümölcstermés, vagyis mások életének szeretetből fakadó gazdagítása. Az a feladatunk, hogy Jézus Krisztusból, vagyis a Vele való kapcsolatból éljünk, úgy, hogy Vele együtt vállaljuk a szolgáló szeretet tetteit. Krisztussal kell megkötnünk és fenntartanunk emberi kapcsolatainkat is, mert ezek csak ebben az esetben lesznek gyümölcsözőek, sőt boldogítóak.
Nem szabad elszakadnunk az erőt adó szőlőtőtől, amely a gyümölcsterméshez nélkülözhetetlen! Sőt, egyre élőbb kapcsolatra kell törekednünk Jézussal! Így jön létre egymás között is a Jézus által óhajtott egység.
Kommentáld!