Május 2. Húsvét 5. vasárnapja, Anyák napja
Húsvét 5. vasárnapja B – Jn 15,1-8
Miért van szükségünk élő kapcsolatra Jézussal?
Jézusnak a szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló példázata nem egy átvitt értelmű hasonlat, hanem a Benne hívőkkel való egységéről szóló tanítás. Csak úgy lehet gyümölcsöző az életünk, ha Jézusban maradunk: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen… Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit sem tehettek.”
A vadhajtásokat a szőlősgazda lemetszi és tűzre veti. De a szőlőtőn lévő többi szőlővesszőt is megmetszi, hogy többet teremjenek. Életünkben ez a próbatételek célja.
Jól tudjuk, hogy az szereti Jézust, aki megtartja tanítását. A Jézus iránti engedelmesség azonban nemcsak abból áll, hogy megfelelünk a Jézus által felállított feltételrendszernek, vagyis bizonyos külső előírásoknak és követelményeknek, hanem életünkkel is kell kötődnünk Hozzá.
Jézus legfontosabb tanítása, hogy Benne kell maradnunk, élő kapcsolatban kell lennünk Ővele, aki az Élet forrása: „Ha Bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek és megkapjátok.” A folytatásban azt is mondja Jézus, hogy: „Maradjatok meg szeretetemben!” (Jn 15,9).
De a szeretetre képtelenek vagyunk a Szentlélek nélkül. Nélküle sem tehetünk semmit. A Szentlélek nem helyettünk cselekszik, hanem cselekvőkké tesz bennünket, hogy az Ő segítségével megismerjük és megtegyük az Atya életünkre vonatkozó akaratát, elmélyítsük hitünket és tevékenyebbé tegyük szeretetünket.
A vesszőket az teszi a szőlőtővel eggyé, hogy az éltető nedvek áramlása a teljes belső egység révén a gyökerétől a gyümölcséig áthatja az egész növényt. Az a gyökérzet, amely táplálja a szőlőtőt, valójában Jézus egysége az Atyával. Mi ebbe az elszakíthatatlan kapcsolatba léphetünk be. Jézussal eggyé válva az Atyával is eggyé válunk a Szentlélek által. A külsőséges cselekvés, az emberi cselekedetek erőfeszítései kevesek ehhez, ezért belső egységre van szükség.
Nem szabad elszakadnunk a gyümölcsterméshez nélkülözhetetlen erőt adó szőlőtőtől! Ez azt jelenti, hogy egyre élőbb kapcsolatban, életközösségben kell lennünk Jézussal. Továbbá törekednünk kell arra, hogy Jézussal együtt mindennap vállaljuk a szolgáló szeretet tetteit.
Egyetlen szőlőtőke és szőlővessző sem magának termi gyümölcsét. A szülők sem maguknak nevelik gyermeküket, hogy idős korukban legyen, aki majd gondoskodik róluk. A közösség asztalára kell tennünk jótetteink gyümölcseit, amelyeket Isten szőlőskertjében teremhetünk.
Igyekezzünk, hogy Krisztussal egyre szorosabb egységben a Szentlélek gyümölcseit teremjük, és így dicsőítsük meg az Atyát!
Kommentáld!