Húsvét 4. hete, hétfő – Jn 10,1-10

Mindennapi életünkben nem feledkezünk-e meg arról, hogy csak Jézusra figyelve és Jézust követve találjuk meg örök boldogságunkat?

A tegnapi evangéliumi részletben Jézus úgy mutatkozott be, mint jó Pásztor, szembeállítva magát a béressel. A mai részletben is esik szó a juhok pásztoráról, és arról is beszél, hogy „a juhok… hallgatnak szavára.” és „Nevükön szólítja juhait,… előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.”

Aztán ajtóhoz, kapuhoz hasonlítja magát Jézus. Kétszer is mondja, hogy: „Én vagyok az ajtó a juhok számára.” „Aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, és legelőre talál.” Itt is megnevezi a Vele szemben állókat: „Aki nem a kapun megy be a juhok aklába,… az tolvaj és rabló.” És „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson.”

Az ajtó, illetve a kapu valahová nyílik, vagyis lehetőséget ad valahová bemenni. Aki rajta keresztül megy be, az üdvözül, és örök életet adó táplálékot, legelőt talál. Csak Krisztus hozza a nyáj számára az üdvösséget, ezért Őhozzá kell mindenkinek közeledni. Ez a végső cél: a hazatalálás, az üdvösség, a boldog örök élet, amiről nem szabad sohasem megfeledkezni. Ennek elérésében kell segítenünk egymást. Aki nem ezt teszi, az „tolvaj és rabló”.

Az életet Jézus az Atyától kapta, de a Fiú jogán birtokolja, így megvan hozzá a joga, hogy szabadon adományozza. Jézusnál az élet magában foglalja a hazatérést az Atyához. A benne hívők az Atyánál elnyerik jutalmukat, amely nem más, mint az örök üdvösség, az Isten életében való részesedés.

A kapu másrészt védelmet nyújt. Jézus – mint kapu – azokkal szemben nyújt védelmet, akik nem szeretik a nyájat, nem a nyáj javát akarják, hanem saját előnyüket, hasznukat és saját dicsőségüket keresik. Ők a béresek, a báránybőrbe bújt farkasok, a tolvajok, akik elrabolják tőlünk az örök életet, akik a nyáj pusztulását okozzák.

Nem véletlen, hogy Jézust csak az ő tanítványa, Júdás tudta elárulni, aki anyagi haszonszerzésből ragadta magához a pénz kezelését, holott Máté, aki előzőleg Léviként vámos volt, sokkal jobban értett volna a pénz kezeléséhez, hiszen ez volt a szakmája. A későbbi egyházszakadások, a protestáns egyházak kiválása és a mai szekták kialakulása mögött is mindig anyagi és hatalmi érdekek húzódnak meg.

A legnagyobb károkat az Egyházon belül ma is az önző, elégedetlenségeket és viszályokat szító, a pásztorok munkáját rosszindulatú kritikákkal, sokszor rágalmakkal tönkretevő, ugyanakkor magukat igazi hívőknek gondolók okozzák.

Mi ne rájuk figyeljünk, hanem Jézusra! Törekedjünk Jézust egyre jobban megismerni, az ő tanítását mindennap egyre jobban megérteni és követni. Ez által a vele való személyes kapcsolatunkban mindennap fejlődni kell, hogy így eljussunk az örök életre!