Március 7. Nagyböjt 3. vasárnapja
Nagyböjt 3. vasárnapja B – Kiv 20,1-17; Jn 2,13-25
Igyekszünk-e a nagyböjt folyamán megújítani az Istennel és egymással való kapcsolatainkat?
Húsvétkor a zsidó nép azt ünnepelte, hogy Jahve a Sínai hegynél szövetséget kötött velük. Megígérte, hogy mindig az ő népével lesz, és elvezeti őket az Ígéret Földjére. A szövetségkötés feltétele azonban Jahve tíz parancsának a teljesítése. Ezek lényegében az önzés helyett a szeretetet írták elő.
A Jézus által megkötött új szövetség is hasonló az Ószövetséghez. Az utolsó vacsorán Jézus szintén azt ígérte, hogy mindig velünk lesz, és követése által elnyerjük az örök életet. Ennek a feltétele azonban az új parancs teljesítése, mely szerint úgy kell szeretnünk egymást, ahogyan Ő szeret minket.
A Húsvétra való felkészülésben a jeruzsálemi templom megtisztításáról szóló történet segít minket. Ezzel Jézus beteljesítette a prófétai jövendölést (pl. Zak 14,21): „Nem lesznek többé kereskedők a Seregek Urának templomában azon a napon”. Ezért mondta Jézus, hogy: „… ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Cselekedete egyben a feltámadására utaló jel is volt. Amikor tettének okát kérdezték a zsidók, akkor azt mondta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!”
Az Újszövetségben maga Jézus lett a templom, és Vele együtt az ő Titokzatos Testének, az Egyháznak a tagjai is templommá váltak, ahol találkozhatunk Istennel. Ezt az élő sejtekből épült templomot kell építeni, és állandóan megtisztítani. Húsvét ünnepére Jézussal együttműködve meg kell tisztítani testünk és lelkünk templomát. Nemcsak bizonyos törvények és gyakorlatok megtartása a fontos, hanem Jézus Krisztussal, a mennyei Atyával és egymással való kapcsolataink megújítása a Szentlélek által.
Keresztségünk óta a Szentlélek által az Isten élő kövekből épülő temploma lettünk. A templom az Isten személyes jelenlétének és így az Istennel és az egymással való találkozásnak és együttlétnek a színhelye. De mivel csak azt mondhatjuk templomnak, ahol Istennek áldozatokat mutatnak be, ezért minden áldozatot Krisztussal együtt nekünk is szeretettel kell vállalnunk.
A nagyböjt hasonlít ahhoz a nagytakarításhoz, amelyet Jézus végzett a jeruzsálemi templomban. Újra és újra rendbe kell tennünk saját testünk-lelkünk és közösségünk templomát, hogy minden a helyére kerüljön. Ki kell dobni felesleges kacatjainkat, meg kell szabadulni anyagias, önző, helytelen vágyainktól és mindentől, ami nem illik egy templomba. Akkor vagyunk az Isten temploma és nem vásárcsarnok, ha nem önzően (a saját kényelmünket keresve) élünk, hanem a Krisztustól tanult egymás iránti áldozatos szeretettel az örök üdvösségünkért fáradozunk.
Kommentáld!