Március 2. Nagyböjt 2. hete, kedd
Nagyböjt 2. hete, kedd – Mt 23,1-12
Mit teszünk, ha észreveszünk a papokban vagy másokban valamilyen hibát vagy bűnt?
Jézus üdvözítésünk legfontosabb eszközeit (a legszentebb áldozat bemutatását, a szentségeket, az evangélium hirdetését) emberi közvetítőkre, a papokra bízza. Így mintegy kiszolgáltatja, és a kezünkbe adja magát.
Ha a papok helyesen fogadják ezt a zavarba ejtő megtiszteltetést, és igyekeznek felnőni küldetésükhöz, akkor a hivatás szentsége megszenteli őket. Ha azonban visszaélnek hivatásukkal, súlyosan vétkeznek.
Nyugodtak lehetünk, hogy Isten nem közvetítőinek életszentségétől teszi függővé ajándékait. Papjainak tanítása akkor is érvényes, ha méltatlan száj hirdeti az evangéliumot, a szentségek akkor is hatnak, ha méltatlan kezek szolgáltatják ki. Viszont azzal, hogy a papok hibáit, vagy esetleg bűneit kibeszéljük, azon kívül, hogy az ő becsületükben jóvátehetetlen kárt okozunk, csak tetézzük a bajt, mert akadályozunk sok embert (és magunkat is) az üdvösség útján.
Isten szeretete akkor is érvényesül, ha mi nem továbbítjuk azoknak, akiknek Isten itt a földön személyesen rajtunk keresztül akarja adni a szeretetét. De jaj lesz azoknak, akik ezt elmulasztják! Ha viszont bárkinek a hibáit vagy bűneit észrevesszük, akkor Jézus tanítása szerint óvakodnunk kell attól, hogy ítélkezzünk fölötte. Ehelyett reflex-szerűen először magunkat kell megvizsgálni, hogy mi nem vagyunk-e vétkesek. És mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy mi ne kövessük el azokat a bűnöket, amelyeket másokban észrevettünk.
De nem elég kerülni a bűnt és a bűnre vezető alkalmakat! Isten arra szólít fel minket Izaiás próféta által, hogy: „Tanuljatok meg jót tenni”! Ha mindennap tudatosan a jó megtételére törekszünk, főleg azokon a területeken, ahol mások hibáit véltük észrevenni, akkor a mi életünkben a rossznak nem marad hely. Gyónásaink végén nagyon fontos a bánatimának az a része, hogy: „a jóra törekszem”. És konkrétan azt is tudnunk kell, hogy hibáinkkal és bűneinkkel kapcsolatban milyen helyes magatartásra, vagy milyen jó cselekedetek megtételére kell törekednünk.
Ha a saját érdekeink érvényesítése és mások hibáinak keresése helyett igyekszünk másokkal jót tenni, ez majd a mai olvasmány szerint azt eredményezi, hogy ha olyanok is lennének a bűneink, mint a skarlát és a bíbor (tudvalevő, hogy mindkettő nagyon vörös), „fehérek lesznek”. Vagyis Isten a legnagyobb bűnök helyét is kifehéríti. Tehát, ha úgy térünk meg, hogy jóvá tesszük az igazságtalanságot és törekszünk a szeretetre, akkor Isten eltörli bűneinket.
Megalázódnak azok, akik magukat felmagasztalják, viszont a szegényeket és az alázatosakat Isten felemeli.
Jézus nemcsak tanította, hanem meg is valósította, hogy: „Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája”. Ő legyen a példaképünk, aki „Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8)
Kommentáld!