Február 27. Nagyböjt 1. hete, szombat
Nagyböjt 1. hete, szombat – Mt 5,43-48
Szeretjük-e ellenségeinket? Tudjuk-e, hogy miért kell, és hogyan lehetséges szeretni őket?
Ha valaki a szentgyónásra készülve Pál apostol szeretethimnusza alapján sem talál magában bűnt, amit meg kellene gyónnia, akkor vizsgálja meg lelkiismeretét, hogyan áll az ellenségszeretettel? Az ellenségeivel szemben is mindig türelmes-e?
Nem könnyű helyesen szeretni azokat sem, akik minket szeretnek. De Jézus szerint ebben nincs semmi érdem. Sőt, büntetés járna azért, ha nem viszonoznánk szeretetüket. Olyan közösségek tagjai között, akik egymásra vannak utalva, a jónak, a segítésnek a viszonzása természetes követelmény.
Az sem egyszerű követelmény, hogy ellenségeinknek is köszönnünk kell. De Jézus ennél sokkal többet kíván: „Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket…!” Azokat is szeretnünk kell, akik gyűlölnek, gyaláznak, üldöznek minket, és mindig ártani akarnak nekünk, sőt veszélyeztetik az üdvösségünket is? Miért kell és hogyan lehet őket is szeretnünk?
Mert Jézus szerint ez a bizonyítéka annak, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Olyannak kell lennünk, mint a mennyei Atya. Ehhez persze tudnunk kell, hogy Ő milyen! Sok múlik azon, hogy milyen az istenképünk.
Szoktuk mondani, hogy: „Te jó Isten!” Szerintünk mit jelent az, hogy az Isten jó? Erre az a válasz, hogy Isten mindenkit szeret, a jókat és a gonoszokat, az elvetemült gazembereket is. Akkor pedig nekünk is mindenkit szeretnünk kell, ellenségeinket is. Pál apostol szerint „A szeretet türelmes,… jóságos,… nem tapintatlan,… nem gerjed haragra,… mindent eltűr” (vö. 1 Kor 13,4-7).
Az evangéliumokban semmi sem fordul elő annyiszor, mint az Atya irgalma, amely által Isten igazi atya volta, elkötelezettsége nyilvánul meg az ember iránt. Isten tulajdonságai között még az ószövetségi megszólításokban is szerepel a „nagy irgalmú” és „hosszan tűrő” kifejezés. Viszont, ha Isten atyai mivoltának fő vonása a megbocsátás és az irgalom, akkor az embernek is elsősorban ezt kell utánoznia. A mai evangéliumi részlettel párhuzamosan Lukács evangéliumában ez áll: „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” (Lk 6,36) Természetesen nem szabad feledni, hogy Isten irgalmasságának (és a miénknek is) feltételei vannak.
A mai evangéliumban szereplő „tökéletes” kifejezés az irgalmasságot is magában foglalja. Isten tökéletességét az követi, aki az ő egyetemes szeretetét utánozza. Ez a leghitelesebb bizonysága annak, hogy Isten életét éljük. Sőt, csak azok képesek az ellenségszeretetre, akik Isten életét élik.
Isten a tiszta szeretet, és más nem férhet hozzá (pl. gyűlölet, bosszú,… stb.). Ezért az ő gyermekeinek is ilyeneknek kell lenniük. Tehát ha szeretjük ellenségeinket, ez a jele és bizonyítéka annak, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.
Kommentáld!