Február 10. Évközi 5. hét, szerda
Évközi 5. hét, szerda – Mk 7,14-23
Tudjuk-e, hogy milyen a tiszta szívű ember? Hogyan lehet vigyázni szívünk tisztaságára?
Jézus a mai evangélium szerint azt mondta, hogy: „az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás,… irigység,… kevélység, léhaság… és ez teszi tisztátalanná az embert”. Sajnos, hajlamosak vagyunk arra, hogy a rosszért (még a saját bűneinkért is) másokat hibáztassunk vagy a külső körülményeket okoljuk. Nehezen vállaljuk tetteinkért a felelősséget.
Máté evangéliumában Jézus a tiszta szívűeket (a szívükben tisztákat) hirdeti boldogoknak, mert ők „meglátják az Istent” (Mt 5,8). De hogyan lehet szert tenni tiszta szívre, illetve hogyan őrizhetjük meg szívünk tisztaságát?
Jézus tanítása szerint az Isten Országa (amely alatt Isten uraságát, Isten uralmát értjük) a szántóföldben elrejtett kincshez hasonlít, amelyet csak az talál meg, aki szorgalmasan műveli a szántóföldet. Jézus másvalaki földjéről beszél, amelyet aztán a földet művelő ember, miután megtalálta a kincset, mindenét eladva megvásárol magának. Saját lelkünk szántóföldjéről van szó, amelyet Istentől kaptunk művelésre, és csak az találja meg a kincset (vagyis Istent), aki szorgalmasan műveli saját lelkének szántóföldjét. Szent Ágoston szomorkodott amiatt, hogy milyen sokáig kereste Istent önmagán kívül, és nem találta meg, mert Istent a saját szívében kellett volna keresnie és megtalálnia.
A szántóföld művelése nemcsak azt jelenti, hogy örökösen csak kapálni és gyomlálni kell. Ez csak a talaj előkészítése. Ültetni is kell! Lelkünk szántóföldjébe az Istentől kapott magokat kell elültetni és gondozni. Isten tanítását kell befogadnunk és magunkévá tennünk.
Az ember nem tudja tisztává tenni önmagát. Isten teremti újjá, és teszi tisztává a szívünket. Minden héten, pénteken a reggeli dicséretben az 50. zsoltárban imádkozzuk: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, új és erős lelket önts belém!”
Eloi Leclerc ferences paptestvér Egy szegény ember bölcsessége c. könyvében írja, hogy a szív tisztaságának az a biztosítéka, hogy a tekintetünket mindig Istenre fordítjuk, mindig az Istenre figyelünk, és szabad teret adunk az Istennek, ahol teremthet. Isten cselekedni kezd. Újjáteremti a világot, elsősorban az ember „jajsötét” szívét: „Annak van tiszta szíve, aki nem szűnik meg imádni az élő és igaz Urat. Akinek az egyetlen törekvése, hogy Isten életére odafigyeljen”.
Vörösmarty Mihály szerint nekünk az a dolgunk a világon, hogy tápot adjunk lelki vágyainknak. Vagyis tápláljuk és gondozzunk azokat a vágyakat és célokat, amelyeket az Istentől kapunk. Ugyanakkor őrizzük a szívünket, vagyis vigyázzunk arra, hogy ne telepedjen meg semmilyen gonosz gondolat és vágy a szívünkbe.
Csak így tudjuk biztosítani szívünk tisztaságát. Kérjük ehhez a Szentlélek segítségét!
Kommentáld!