Évközi 3. hét, szombat – Mk 4,35-41

Mennyire hiszünk és bízunk Jézus Krisztusban?

A mai evangéliumi részlet három kérdést foglal magában. A történet végén elhangzó kérdésre, hogy „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”, Márk evangélista már az evangéliuma legelején válaszol: „Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.” (Mk 1,1)

A másik kérdést a tanítványok teszik fel: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”. Erre nemcsak az a tény a válasz, hogy Jézus beszállt a tanítványok törékeny bárkájába (hiszen erre Neki nem volt szüksége). Jézus a csodájával nemcsak azt bizonyítja, hogy Ő úr a gonosz erőket jelképező tengeri vihar felett, hanem azt is, hogy Jézus soha nem hagy el bennünket. Már az Ószövetségben is azt jelentette a Jahve név: „Én vagyok, aki (veletek) vagyok.” Az Emmanuel név is ezt jelenti, hogy: „Velünk az Isten.”(Mt 1,23).

Ennek a kérdés formájában elhangzott biztatásnak akkor is visszhangoznia kellene a lelkünkben, amikor életünk nem úgy alakul, ahogyan mi szeretnénk! Például amikor kiderül egy alattomos betegség, egy nem várt kudarc következik be, emberi kapcsolataink terén egy kiábrándító csalódás ér, vagy anyagi helyzetünk csődje próbál maga alá temetni bennünket. Amikor mi is összezavarodunk, amikor félelmek és szorongások kínoznak, amikor nem látunk megoldást a válsághelyzetekben, ennek az oka szintén a bizalmunk hiánya. Ha hinnénk, akkor bizonytalan külső életviszonyainkban, és olykor a személyiségünket széteséssel fenyegető belső kaotikus világunkban nem volnánk olyan zavarodottak, csüggetegek. Még akkor sem, ha úgy érezzük, hogy Jézus nem törődik velünk.

Éppen az ilyen élethelyzetekben mutatkozhat meg, hogy mennyire erős a hitünk, amelynek mérhetetlenül többnek kell lennie bizonyos elvi állásfoglalásnál. Gondjainkat és bajainkat, sőt egész életünket maradéktalanul át kell adni Jézus szabadító hatalmának. Hinnünk kell, hogy Jézus velünk van, és szeret minket. Ő csak szembesíteni akar minket azzal, hogy mennyire bízunk Benne, és ez által nevelni szeretne bennünket.

Ha a vihar idején az Ő segítségét kérjük, akkor meg fogjuk tapasztalni isteni hatalmát. A természet erői feletti hatalmával Jézus azt bizonyította, hogy képes legyőzni minden rosszat, ami életünket veszélyeztetheti. Ahelyett tehát, hogy nehéz helyzeteinkben a körülményeket vagy másokat okolnánk, sőt esetleg magát az Istent is vádolnánk, bíznunk kell abban, hogy ahogyan eddigi életünkben is történt, Jézus segítségével ezután is minden jóra fordul: végül is eljutunk a túlsó partra. Bizalommal várhatjuk Tőle az üdvösséget, az örök életet is.