Évközi 5. hét, hétfő – 1Kir 8,1-13; Mk 6, 53-56

Megfelelően értékeljük-e templomainkat?

Salamon tudta, hogy nem Istennek van szüksége a templomra, hanem az embereknek van szükségük egy helyre, ahol adományaikat és kéréseiket a jelenlevő Isten elé viszik, és megtapasztalhatják az ő szent és gyógyító közelségét.

A salamoni templom leírásában szerényen húzódik meg az a megjegyzés, hogy a kerubok kiterjesztett szárnyakkal álltak a frigyszekrény fölött, amelyben nem volt semmi más, mint a két kőtábla. A zsidók hite szerint ez volt az Úr trónusa, vagy lábzsámolya. A két kőtábla a parancsba foglalt istenszeretet és az emberszeretet parancsait tartalmazta. A gazdag ifjú kérdésére, hogy mit kell tennie, hogy elnyerje az örök életet, Jézus ezek teljesítését ajánlotta.

 Amikor a mai evangéliumot olvassuk, arra is gondolhatunk, amit Jézus más helyen ki is mondott, hogy a nagy tömeg nem azért kereste Jézust, mert megértették és értékelték Jézus beszédeit, amelyeket Kafarnaumban és a kegyérszaporítás előtt mondott, hanem mert sok ezren ettek a megszaporított kegyérből és a halból, és tanúi voltak csodás gyógyításainak. Ezért járták be az egész környéket, és hozták hozzá hordágyakon a betegeket.

Gondolkodjunk el azon, hogy a mi templomunkat is sokan azért keresik fel, mert itt békességet és nyugalmat találnak, vagy fáradtságukban erőt kérnek, gondjaikban és szükségeikben tanácsot, betegségeikben gyógyulást, kudarcaikban és gyászukban vigasztalást. Jézus mindezt megadja nekünk. De valójában templomunk létének alapja és célja ennél sokkal több.

Aki Jézust felismerte, és ha csak ruhája szegélyét hittel érintette, meggyógyult. Mennyivel inkább meggyógyít mindnyájunkat, akik feltámadott Testét magunkhoz vehetjük.

Eszünkbe jut-e, amikor oltárainkra nézünk, és a legegyszerűbb templomok főoltárai fölött is látunk legalább két angyalt, hogy mit akar ez kifejezni, hogy mi fölé épülnek a mi templomaink? A tabernákulumok nem kőbe vésett parancsokat, hanem Jézusnak értünk feláldozott és feltámadott Testét rejtik. Miután Jézus feltámadt, mindenütt jelen lehet. Érzékelhető formában van jelen köztünk az Oltáriszentségben.

Jézus kortársai megragadták a lehetőséget és azért keresték Jézust, mert szomjazták az igazságot és gyógyulást reméltek testi és lelki bajaikra. Mi is azért jövünk a templomba, mert örök életre vezető tanítást kapunk Jézustól, és megtapasztaljuk, hogy testi-lelki gyógyulásban részesít minket. Nem a halandó földi életre, hanem az örök életre gyógyít meg minket.

Csoda történik azzal, aki hitel fordul Jézushoz, bízik a segítségében, reménykedik abban, hogy élete fordulathoz érkezett. Ő a földi javaknál sokkal többet ad. Isteni életét adja annak, aki Őt magához veszi, a szenvedést pedig az üdvösség forrásává teszi. Ezt akarja adni nekünk! Éljünk a lehetőséggel, és kérjük ezt Tőle!