Évközi 1. hét, hétfő – Zsid 1,1-6; Mk 1, 14-20

Mennyire teljes és tartós bennünk az öröm?

A mai nappal az egyházi évben megkezdődik az évközi idő. A hétköznapokon az evangéliumi részeket Márk evangéliumából vesszük.

Tudjuk, hogy Márk evangélista Péter apostol igehirdetését jegyezte le. Evangéliumának első 13 versében sok mindenről beszámol, mielőtt Jézus első mondatait leírja.

Ismerteti Keresztelő János működését, akinek a feladata az volt, hogy a bűnbánat hirdetésével bejelentse a messiási idő kezdetét. Az ő igehirdetésének lényege, hogy térjenek meg, mert elérkezett az Isten országa! Idézi Izajás prófétát, majd Keresztelő Jánostól azt is, hogy a Messiás majd Szentlélekkel fog keresztelni (vö. Mk 1,8).

Aztán részletesen beszámol Jézus megkeresztelkedéséről. Ezt követően tudósít arról, hogy a Lélek kivitte Jézust a pusztába, és megkísértette a Sátán (vö. Mk 1,12-13). Csak ezek után írja a mai evangéliumi részlet első mondatát, hogy: „Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment és hirdette az Isten országáról szóló evangéliumot.”

A mai evangéliumi részben olvashatjuk, hogy Jézus folytatta János igehirdetését: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!” Jézus utóbbi mondatának második fele magyarázza az elsőt. Mivel az első nem az erkölcsi megtérés. A régivel való szakítás és az új élet alapja csak az örömhír befogadása lehet.

Az áteredő bűn miatt nehezünkre esik befogadni az örömhírt, mert áldozatot követel tőlünk. Belső ellenállásunkat csak Isten képes legyőzni. Ennek a megtapasztalása már maga is öröm. Isten személyes megtapasztalásának élménye nélkül nincs motiváció! A megtérés (mint minden más vallásos cselekedet és történés) azzal a vággyal kezdődik, akarunk megtérni, és kérjük ehhez a kegyelmet. A többit bízzuk rá Isten irgalmas szeretetére!

Isten nem egy közömbös, néma és süket Isten, hanem kezdettől fogva keresi az emberrel a kapcsolatot. Végre Jézusban elérkezett számunkra az Atya teljes üzenete, irgalma és minden kegyelme. Jézus, aki az Isten Igéje, az Isten kimondott Szava, Ő az utolsó küldött, akiben Isten kimondta az utolsó szót, amit mondani akart nekünk. Azóta a világ végéig várja a választ, és utána folytatódhat az igazi dialógus, szemtől szemben, egy asztalnál ülve a mennyei dicsőségben.

Korunk embere azt gondolhatja, hogy az Isten néma. Pedig csak mi vagyunk a süketek. Nem figyelünk oda, nem halljuk meg, amit mond, és ezért válaszolni sem tudunk. Pedig a dialógushoz mindez szükséges.

Legelső feladatunk, hogy meghalljuk és befogadjuk az örömhírt, és hagyjuk, hogy az visszhangozzék a bensőnkben. Aztán keressük a megfelelő választ! A többit pedig a Szentlélek elvégzi bennünk.