Karácsony utáni 2. vasárnap  Ef 1,3-6, 15-18; Jn 1,1-18

Miért lett Isten Igéje emberré?

Evangéliumának előszavában János a lehető legnagyobb távlatból tekint vissza Jézus születésére. Máté, Márk és Lukács evangélisták Ábrahámtól vezették le Jézus családfáját. János még a Teremtés könyvénél is messzebbre megy vissza, amikor az evangéliumát ugyanazzal a „kezdetben” (görögül „enarché”) szóval kezdi, mint ahogy az Ószövetségi Szentírás első könyve kezdődik. Ő a megtestesülésről úgy ír, mint a világ és az ember újjáteremtésének a céljáról, amely a világ teremtésének ideje előtti kezdetre nyúlik vissza. A „kezdetben” jelentése valójában „kezdet nélkül”.

Meg kell jegyezni, hogy a görög „ige”, a „Logos” szó a görög gondolatvilágban a „közvetítőt” jelenti Isten és a teremtett világ között. A zsidóknál pedig magát a „szót”. János evangéliumának ez az első mondata annak a megvallása, hogy a betlehemi barlangban született kis gyermek maga az Isten, aki a teremtés előtt létezett, aki a létet, vagyis az életet a maga teljességében birtokolja.

„Az Ige testté lett” azt állítja, hogy az Isten testesült meg Karácsonykor. A görög szöveg szerint az Ige felverte sátrát (azaz testet öltött) közöttünk. Pál apostol a halált úgy emlegeti, hogy „földi sátrunk leomlik” (2Kor 5,1).

„Őbenne az élet volt”. A görög „Zoé” szó létet és létezést is jelent. „akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.” Akik befogadják, azok Isten életét kapják.

Jézus Krisztust befogadni azt jelenti, hogy akarjuk, hogy a Szentlélek újjáteremtsen minket, hogy teljes értelemben Isten gyermekei legyünk. Isten tiszteli szabad akaratunkat, gondolkodásunkat, érzésvilágunkat. Belénk születik, hogy Hozzá alakíthassuk a gondolat- és érzésvilágunkat, így lehetünk Isten gyermekeivé.

A Mennyei Atya nem úgy érez, mint sok ember, akinek egyetlen egy gyermeke van, és gyakran annyira örül neki, hogy féltékeny lesz mindenki másra, nehogy az ő egyetlenének, „egykéjének” valamiből is kevesebb jusson. Szent Ágoston írta: „Milyen túláradó szeretet! Ő az egyszülött Fiát azért küldte a világba, hogy sok fogadott testvére legyen. Nem félt attól, hogy társörököseivé tegye a megváltott embereket, mert az ő öröksége olyan természetű, hogy sokan osztozhatnak rajta, mégsem jut kevesebb senkinek. Az Isten életéből végtelenül sokan részesülhetnek.”

Istennek ez az örökkévalóságtól kezdve létező egyetlen Fia sem akart egyedül maradni, pedig nagy árat fizetett azokért, akik a testvérei lettek.

Az Ige megtestesülése tehát az egész teremtés, és benne a mi életünk értelme és célja. Akarnunk kell, és mindent meg kell tennünk azért, hogy bennünk is megtestesüljön. Ezért lett az Ige emberré!

Jézus mondta: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” (Jn 10,10).