Évközi 5. vasárnap A. – Iz 58,7-10; 1Kor 2,1-5; Mt 5,13-16

Hogyan lehetünk a világ világossága?

Jézusnak a mai evangéliumban elhangzó kijelentését, hogy „Ti vagytok a föld sója és a világ világossága”, az apostoloknak mondta, de a Szentírás egyéb helyei és Pál apostol levelei (1Tessz 5,5; Ef 5,8) igazolják, hogy Jézus mindnyájunknak szánja.

Tudnunk kell, hogy Jézus elsősorban magáról mondta, hogy „Én vagyok a világ világossága.” (Jn 8,12) Aztán hozzátette: „Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” Tehát nekünk önmagunkban nincs világosságunk. Mi csak annyiban és akkor lehetünk világosság, ha Krisztushoz kapcsolódunk, mint az elektromos izzó, amely az energiaforrástól kapja világító erejét. Nem áraszt világosságot az, aki nincs összeköttetésben a világ világosságával, Krisztussal.

Ugyanígy, a só hasonlata ránk is vonatkozik. Azzá kell lennünk a világ számára, mint a só az étel számára. A só nem önmagáért van, hanem azért, hogy feloldódjon az ételben, és így átjárjon mindent, ami az ételben van, hogy mindegyik alkotó rész kiadja a saját jellegzetes ízét, és hogy az egész együtt élvezhető eledellé váljon.

A só nem hivalkodó fűszer. Nem jó, ha önálló ízét is érezzük. Az elsózott étel ehetetlen. Só nélkül viszont az ételek ízetlenek.

De a só nemcsak ízt ad az ételnek, hanem megőrzi a romlástól is. Ezt a szerepünket pedig csak akkor töltjük be, ha nem a saját hasznunkat és dicsőségünket keressük, hanem Istenre figyelve, önzetlenül tesszük a jót.

!  Jézus a só megromlásának a veszélyére is felhívta a figyelmet! Az ízét vesztett sóval arra figyelmeztet, hogy a bűnös embernél is veszélyesebb a megromlott keresztény, aki nem tartósít, hanem mérgez = aki mindent és mindenkit tönkretesz, amivel és akivel kapcsolatba kerül. NB!: az önzés ront el mindent, az önzés a legalattomosabb és legkártékonyabb méreg. Mindent lealacsonyít és megbénít. Ebből következik az önző ember megérdemelt sorsa is, amit Jézus meg is jövendölt: „eltapossák az emberek”.

! A keresztény élet azt jelenti, hogy Krisztus él bennünk, és ahol Ő jelen van, ott fény, és élet van, amely áldozatos szeretetből fakadó szolgálatot jelent. Azt a küldetést kaptuk, hogy az emberi élet minőségét, ízét-zamatát adjuk a világnak. Az önzetlen, áldozatos szeretet cselekedetei teszik jó ízűvé életünket. Az önzetlen szeretet világosságával kell bevilágítanunk az önzés és a gyűlölet sötétségébe.

Jézus nemcsak szavaival hirdette az Isten országát, hanem tetteivel, életével is tanúskodott róla. Amikor a föld sójának és a világ világosságának nevezett bennünket, ezzel azt a küldetést bízta ránk, hogy mi is a jótetteinkkel képviseljük a világban az Atya jóságát, amit földi életében Ő képviselt. Így kell tanúságot tennünk Istenről. Érezze meg környezetünk, hogy bennünk és általunk a világosságot és a biztonságot adó Isten van jelen a világban! Legyünk só és világosság a körülöttünk élő emberek számára!