Január 1. Szűz Máriának, Isten Anyjának ünnepe, és 1967 óta egyben a Béke Világnapja – Szám 6,22-27; Lk 2,16-21

Megfelelő volt-e a tegnapi hálaadásunk? Van-e már a 2021. évre (esetleg írásban is rögzített) tervünk, amelyre Isten áldását kérjük?

Ha tegnap a lelki számvetésünk alapján adtunk hálát, akkor jó volt az évzárásunk. Az pedig már fél siker, ha sikerült tervet készítenünk az idei évre. Akkor lesz teljes a siker, ha a Szentlélekkel együttműködve az év folyamán először mindig azt tesszük, ami a legszükségesebb, és utána fontossági sorrendben azt, ami lehetséges.

A mai ószövetségi olvasmányban háromszoros áldás szerepel. Áldottnak azt az embert nevezzük, aki Istent hordozza. Az áldást a három isteni Személytől azért kapjuk, hogy Isten áldásának ne csak hordozói, hanem továbbadói is legyünk.

Akit Isten megáld, az áldássá válhat azok számára, akik között él, ha ezt az áldást magában gondozza. Ott, ahol élünk, Isten rajtunk keresztül akar belépni a világba, és a mi közvetítésünkkel is meg akarja áldani azokat, akikkel együtt élünk. Egyéni és közösségi életünkben is ez a küldetésünk.

Életünk kapcsolatokból áll. Amilyenek a kapcsolataink, olyan értékes az életünk. Áldássá kell válnunk minden kapcsolatunkban, a közeliekben és a távolabbiakban egyaránt, a szerepeinknek megfelelően. Ugyanerre törekedjünk közösségi szinten is, a kisebb-nagyobb közösségek között. Ha azt kérjük a nemzeti imádságunkban, hogy „Isten, áldd meg a magyart!”, akkor a többi nép számára is áldássá kell válnia nemzetünknek. A teremtő Atyaisten gondviselő oltalmát, az emberarcú Fiúisten irgalmas, megbocsátó szeretetét, és az üdvösségre segítő Szentlelket kell közvetítenünk kivétel nélkül mindenki számára, aki tőlünk elfogadja.

Igyekezzünk egyre hatékonyabban felhasználni a különböző erőforrásainkat! Törekedjünk a személyességre! Egyéni imádságaink minden szava legyen figyelmes és szeretetteljes!

A szentmisékre sohase menjünk felkészületlenül! Már előtte készítsük el a szívünkben, hogy mit ajánlunk fel, mit szeretnénk megköszönni, és milyen feladatainkhoz kérjük Isten áldását! Kövessük mindig Mária példáját, aki a mai evangélium szerint a pásztorok elbeszélése után „szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk.” Mi is ezt tegyük a szentmiséken elhangzó szavakkal! Szentgyónásainkra mindig komolyan készüljünk fel (előző szentgyónásaink tanulságait és elhatározásait se feledve)!

Amikor Isten áldotta békés, boldog újévet kívánunk egymásnak, akkor azt kívánjuk és arra kell törekednünk, hogy legyen jelen bennünk és köztünk személyesen az Isten, és működjünk együtt Vele! Amikor pedig valakinek azt mondjuk, hogy Isten éltesse, akkor azt óhajtjuk, hogy a Szentlélek tegye egyre élőbbé és személyesebbé a kapcsolatait az Atyával, a Fiúval és velünk is, már itt a földön és majd az örök életben!

Azt jelentse számunkra a BÚÉK köszöntés, hogy Bízzuk Újra Életünket Krisztusra!